Ugyan már nyakunkon a tavasz, szinte érezzük a csontjainkban, de a napsütés ellenére még azért a jégbontó havában járunk. Ha vízparton sétálunk, nem csak a nyílt vízen úszó vízimadarakat figyelhetjük, hanem a csendesnek, kihaltnak látszó nádas mellett is érdemes kicsit elidőzni. A hangok alapján hamar be lehet azonosítani a sárga nádszálak között rejtőző madarakat – olvasható a Duna-Dráva Nemzeti Park oldalán. Mert rejtőznek bizony ilyenkor is, érdemes megismerni őket.
Mint írják, feltűnhet az erdőből elkalandozó ökörszem cserregése, a kóborló kék cinegék beszélgetése, vagy a nádashoz erősen ragaszkodó barkóscinegék csilingelő hangja.
De biztosan meghalljuk a nádi sármány sípoló hívóhangját is, és a hang után előbb utóbb meg is pillanthatjuk, ahogy egy nádszálon felaraszol. Mivel költőfajunk, és télen szép számmal érkeznek hozzánk telelő példányok is, ezért egész évben megfigyelhetjük, sőt időnként a téli madáretetők közelében is feltűnhet.
A tetten ért nutria - Fotó: Pozsonyi rendőrség - msp.bratislava.sk
A pozsonyi rendőrséget is hívják alkalmanként furcsa esetekhez. Pár hete is szokatlan telefonos bejelentés érkezett egy hódról, aki fizetés nélkül óhajtott távozni egy boltból, egy félig megevett zsemle társaságában – írja a parameter.sk.
A tolvajról később az egyenruhások derítették ki, hogy valójában egy nutria.
Mint írják, az elkövetőt a kisbolt kamrájában érték tetten – pont a lopott árúból falatozott. A rágcsálót elfogták, majd visszatessékelték a természetbe. A rendőrség közölte, hogy mivel csak minimális kár keletkezett, így a „nutria csak egy figyelmeztetést kapott”.
Természetes előfordulási helyén – Nutria, más néven hódpatkány vagy mocsári hód (Myocastor coypus) – Fotó: Flickr
Manapság, ha ezt a szót halljuk, akkor általában valamelyik rémes természetű ismerősünk arca kezd lebegni a szemünk előtt, aktív hidegrázás közepette. De ki is valójában a hárpia?
A.) A szörnyű anyósod?
B.) A zsémbes szomszédod?
C.) Egy Dél-Amerika-i madár?
A helyes válasz természetesen az utolsó. A hárpia (Harpia harpyja) a legnagyobb sasféle, Közép- és Dél-Amerika esőerdeinek lakója. Nevét az emberarcú és madártestű görög mitológiai lényekről kapta, melyek emberi testeket tudtak elragadni. A név annyiban találó, hogy
e hatalmas testű ragadozó valóban képes akár kutya nagyságú zsákmányt is a levegőbe emelni.
Hárpia (Harpia harpyja) – Fotó: Flickr
A hárpia az esőerdők magas fáin fészkel, hatalmas termete (100-110 cm, súlya: 5-9 kg) és szárnyfesztávolsága (180-210 cm) ellenére ügyesen manőverezik a fák között, zsákmányára váratlanul csap le, prédáját hatalmas és rendkívül erőteljes lábával kapja el.
Hárpia (Harpia harpyja) – Fotó: Flickr
Saját testsúlyának akár háromnegyedét is fel tudja emelni. Étlapján közepes méretű emlősök, úgymint majmok, lajhárok és nagyobb madarak szerepelnek.
Hárpia (Harpia harpyja) – Fotó: Flickr
Az őslakosok gyakran puskavégre kerítik a kisebb háziállatokban okozott károk miatt. Egyébként védett állat, állományait főként az esőerdők írtása veszélyezteti.
Az ember azt gondolná, hogy ilyen nincs, majd ráeszmél, hogy de mégis. Ez a teljesen abszurdnak tűnő eset tényleg megtörtént, a galamb komoly vizsgálatok után, nem rég szabadult.
Indiában nyolc hónapig tartó rendőrségi fogva tartás után tisztázták és szabadon engedték azt a versenygalambot, amelyről kezdetben azt feltételezték, hogy a kínai hírszerzés kémgalambja – közölte a Press Trust of India hírügynökség.
Mint az MTI írja, a Tajvan szigetéről elkóborolt versenygalambot májusban fogták be az indiai hatóságok Mumbai kikötőjében. Kezdetben a madár lábaira rögzített gyűrűk, és a bennük elrejtett, kínai írásjelekkel írt szöveg miatt azt feltételezték, hogy a galamb a kínai hírszerzésnek “dolgozik”, vagyis kémek közötti üzeneteket szállít.
Végül nyolc hónap után ejtette a vádat a rendőrség, miután kiderült, hogy a galamb korábban tajvani versenyeken vett részt, és valószínűleg véletlenül repült Indiába.
Miután a hatóságok meggyőződtek arról, hogy átlagos és ártatlan madárral, egy tajvani versenygalambbal állnak szemben, a rendőrség engedélyével a madarat először egy mumbai állatklinikára, majd menhelyre szállították át, ahol végül szabadon engedték.
Erdei szalonka (Scolopax rusticola) - Fotó: Flickr
Az erdei szalonka ilyen tájt a Mediterránumban kéne, hogy üdüljön, nem pedig váratlanul feröppennie a Maros-mentén, a bökény erdőben. Felmerül a kérdés, hogy mi a fenét keres itt, tél derekán, a Dél-Alföldön.
A Körös-Maros nemzeti park munkatársai pedig, meg is válaszolják a kérdést. Az erdei szalonka ugyanis csak a tavaszi és őszi vonuláskor bukkan fel errefelé. Magyarországon nagyon ritka fészkelő, döntően a tőlünk északabbra fekvő, kiterjedt mocsárerdős területeket választja költőhelyül. Telelni a Földközi-tenger vidékére vonul, mivel a táplálékául szolgáló, talajban élő gerinctelen állatokat, férgeket, gilisztákat csak fagymentes időben tudja kikotorni az avarból, illetve a talajból – olvasható a nemzeti park oldalán.
Erdei szalonka (Scolopax rusticola) – Fotó: Flickr
A január közepén megfigyelt példány klasszikus téli időjárási körülmények között, tehát meglehetősen hideg, fagyos időben került elő, s jöttünkre hirtelen felröppent az avarból. A galambhoz hasonló testméretű madár ránézésre egészségesnek tűnt, így valószínűleg csupán a korábbi enyhe időjárás miatt maradt még itt.
Erdei szalonka (Scolopax rusticola) – Fotó: Flickr
Az erdei szalonkát nagyon nehéz észrevenni, mert tollazata tökéletesen alkalmas arra, hogy elrejtse az erdei avarban. Így általában csak akkor látjuk meg, amikor néhány méterrel a lábunk előtt szinte függőlegesen felrepül és gyorsan továbbszáll, ahogyan ez a mostani példány is tette.
Az erdei szalonka kizárólag csak a talajszinten vagy a levegőben mozog, fákra, bokrokra nem száll.
Tökéletesen beleolvad a környezetébe – Erdei szalonka (Scolopax rusticola) – Fotó: Flickr
Testméretéhez képest kifejezetten hosszú, vékony csőre van, amely segíti a táplálék felkutatásában.
Közönséges medvelepke (Arctia caja) - Az ÉV LEPKÉJE 2024 - Fotó: Flickr
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Lepkevédelmi Szakosztálya 2023-ban indította el az „Év lepkéje” programot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra. Mert az itt is akad bőven. A 2024-es év lepkéje, a közönséges medvelepke, aki minden, csak nem közönséges.
Bár neve alapján azt feltételeznénk, hogy az idei év lepkéje egy sokfelé előforduló faj, ez azonban ma már nincs így, a faj mára drasztikusan megritkult – olvashatjuk az MME cikkében.
Megjelenése nagyon jellegzetes. Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként. Ez rendkívül jól elrejti a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal.
Látványos, riasztó színezete és mintázata nem véletlenül alakult ki. Nagy mérete és esetlen repülése miatt könnyű prédát jelentene madarak számára, azonban van egy trükk a tarsolyában.
Hernyó korában sok olyan növényt elfogyaszt, amelyek mérgező anyagokat tartalmaznak.
Az ezekben található kémiai anyagokat képes lebontani, majd átalakítani gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká. Riasztó színezetű hátulsó szárnyait veszély esetén villantja ki, amelyek mérgezőségére hívják fel a figyelmet. Azonban a kifejlett lepkének nem ez az egyetlen védelme.
Közönséges medvelepke (Arctia caja) – Az ÉV LEPKÉJE 2024 – Fotó: Flickr
Feje mögött látható egy mélyvörös szőrpamacs, amelyet szintén veszély esetén villant ki, de ezzel párhuzamosan innen képes kis mennyiségű irritációt kiváltó folyadékot a támadójára spriccelni.
Aggodalomra semmi ok, ránk nézve veszélytelen, érzékeny bőrű embereknél minimális irritációt válthat ki. Ezzel azonban nem ér véget a fegyverarzenál. Egyre több lepkéről derül ki, hogy képes hangot kiadni. Ez a medvelepke is képes erre. Mivel éjszaka repül a denevérek egy ínyenc falatnak tekinthetik. Viszont arra nem számítanak,
hogy ez a lepke képes cincogó hangot kiadni,
ami egyrészt megzavarja a denevérek tájékozódását, valamint ha mégis elkapják, akkor a rossz ízével társítják, így a denevérek előbb-utóbb kénytelenek megtanulni, hogy ez a lepke nem kerül terítékre.
Éjszaka aktív lepke, a fényforrások erősen vonzzák. Repülési ideje viszonylag rövid, július és augusztus között lehet vele találkozni. A nőstény a fényes, gömb alakú petéket csoportosan teszi le, a hernyók kikelés után rögtön táplálkoznak, majd fiatal állapotban telelnek az avarszintben és tavasszal folytatják a táplálkozást. Tápnövényeit tekintve nem válogatós, a legtöbb lágyszárú növényt elfogyasztja, de bizonyos fásszárú növényeket sem vet meg.
A hat centiméter hosszúságot is elérő hernyóját sokan „papmacska” néven ismerik.
Közönséges medvelepke hernyója (Arctia caja) – Az ÉV LEPKÉJE 2024 – Fotó: Flickr
Igen jellegzetes, testét világos szemölcsök borítják, amiken a hátán fekete, a hasi oldalán vörös, sűrűn álló és hosszú szőrök díszlenek. Ennek a szőrzetnek több funkciója is van. Egyrészt védelmet nyújt, mivel irritációt okozhat bőrfelületre jutva, azonban embernél csak érzékenyebb bőr esetén válthat ki minimális reakciót. Másrészt bábozódáskor egy laza szövedéket készít maga köré, amibe szőreit szövi bele. Leginkább bábozódás előtt futhatunk össze a hernyóval, mivel ilyenkor nagyobb távokat is megtesz (pl. járdára, úttestre is kimászik) mielőtt megtalálja a megfelelő helyet.
Közönséges medvelepke (Arctia caja) – Az ÉV LEPKÉJE 2024 – Fotó: Flickr
Ritkulása ellenére nem védett. Egykor sokfelé előfordult, akár lakott területeken is, azonban az utóbbi évtizedekben az építkezések intenzív térhódítása és a parlagok felszámolása állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelyekre. Csökkenését tovább fokozza, hogy sok fürkészlégy parazitálja és valószínűleg ezek felszaporodása drasztikusan hathatott elterjedésére. Akár a kifejlett lepkével, akár szőrös hernyójával találkozunk, csodáljuk meg ezt a ritkuló kincset.
Elfogtak három férfit, akik évek óta rendszeresen, illegálisan lőttek ki fokozottan védett szürke farkasokat – közölte a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) a police.hu oldalon.
A természetkárosítással egy 33 és egy 49 éves putnoki, valamint egy 43 éves edelényi vadász gyanúsítható – írták a közleményben, hozzátéve, a három férfi tisztában volt azzal, hogy a védett ragadozók pusztítása tiltott, hiszen mindannyian évek óta vadásznak, különböző vadásztársaságok tagjai.
„Az eljárás nemcsak a védett állatok pusztításának körülményeire, hanem a megölt állatokból származó maradványok, tárgyak megszerzésének, valamint birtoklásának vizsgálatára is kiterjed” – tudatta a rendőrség. Az állatok természetvédelmi értéke egyedenként 250 ezer forint – fűzték hozzá.
A KR NNI január 24-én fogta el a három férfit, az akcióban, illetve a hozzájuk köthető ingatlanokban tartott kutatásokban részt vett a Terrorelhárítási Központ műveleti egysége is, mivel az ügyben érintetteknek engedéllyel tartott vadászfegyvereik voltak.
A közlemény szerint a Putnokon, Felsőnyárádon és Edelényben tartott kutatások során a nyomozók számos, a gyanút megerősítő tárgyi bizonyítékot találtak, köztük elejtett farkasok koponyáját, fogazatát, valamint elpusztított állatokat tartalmazó elektronikus adatokat. Ezeket, valamint mindhárom férfi engedéllyel tartott vadászfegyvereit és lőszereit is lefoglalták. Az elejtett állatok tetemeit szakértő vizsgálja.
A három borsodi férfit a „környezeti bűnözés ellen fellépő” nyomozók gyanúsítottként hallgatták ki, jelenleg mindegyikük szabadlábon védekezik. „A nyomozás tovább folytatódik, és nem kizárt további személyek büntetőjogi felelősségre vonása sem, így a gyanúsítotti kör a jövőben bővülhet” – közölte a rendőrség.
Fiatal jeges sirály (Larus hyperboreus) - Fotó: Borza Sándor - HNPI
Az idei tél sem marad el madárritkaságok nélkül, legutóbb áttelelő cigánycsukról szóltak a hírek a pusztán, most pedig a világ második legnagyobb méretű sirálya szelte nálunk az eget, Tiszafüred határában.
Egy fiatal jeges sirály (Larus hyperboreus) bukkant fel, a regionális hulladéklerakó telepen január közepén, közölte közösségi oldalán, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság.
A ritka kóborlónak ez volt a 12. bizonyított megfigyelési adata Magyarországon. Feltehetően a markáns, sarkköri eredetű hidegfront révén jutott el térségünkbe.
Fiatal jeges sirály (Larus hyperboreus) – Fotó: Borza Sándor – HNPI
A világ második legnagyobb méretű sirályfaja, elterjedési területe az északi sarkkörön túl található.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.
A vadmacska az egyik legtitokzatosabb vadtappancsos hazánkban. A lopakodás nagymesterét csak nagyon nehezen lehet meglátni, nem hogy lefotózni, hiszen félénk, óvatos állat, kerüli a településeket és az ember által bolygatott, háborított helyeket.
Bár küllemében nagyon hasonlít a házi macskához, az európai vadmacska életmódjában, viselkedésében is vérbeli vadállat. A Skóciától Dél-Európáig, keletre pedig a Kaukázus hegyvonulataiig megtalálható ragadozó a nappalokat a sűrű erdők, bozótosok mélyén, sziklaüregekben, fák odvában meghúzódva tölti. Az éjszaka leple alatt a nyíltabb terepen, erdei tisztásokon türelmesen vadászik. Áldozatát legtöbbször lesből támadva, hirtelen kapja el. Tápláléka csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll. Étlapján a rágcsálók épp úgy szerepelnek, mint a madarak, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is ejthet. Táplálékösszetétele elsősorban a kínálat függvénye. Mezei pockokban bővelkedő években (gradációkor) sok vadmacska szinte kizárólag ezen mezőgazdasági kárt is okozó rágcsáló ritkításával elégíti ki táplálékigényét.
Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) – Kép: wikimedia.org
A vadmacska (Felis silvestris) fokozottan védett emlősfajunk. Szereti az olyan élőhelyeket, ahol sűrű a növényzet, ahol jól el tud bújni, de a vadászat miatt fontos számára a nyílt terület megléte is. Leginkább éjszakai állat, nappal ritkán lehet megfigyelni. A vadmacskák leginkább magányosan élnek, a szaporodási időszakukban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket.
Vadászó vadmacska a Kis-Balatonnál – Fotó: Miklós Marianna BfNPI
Az európai vadmacska (Felis silvestris) rendkívüli mértékben hasonlít az egyik leggyakrabban tartott házi kedvenchez, a házi macskához (Felis catus). Bár vannak jellegzetes eltérések, többek között a bundamintázatban, a tömött, gyűrűs farokban és a zömök testalkatban, elkülönítésüket nehezíti – és egyben a vadmacskát is jelentősen veszélyezteti –, hogy a vadmacska és a házi macska között keveredés (hibridizáció) tapasztalható. Amennyiben a vadmacska-állomány erős és összefüggő, emellett kiterjedt élőhely is rendelkezésére áll, az egyedek egymással könnyen találkozhatnak. Ilyenkor nem keresik házi macskák közelségét, sőt üldözik őket. Amint viszont megfogyatkozik és megritkul egy állomány, egyre nehezebb a pártalálás a vadmacskák között. Ilyenkor elfogadják, akár kifejezetten keresik a házi macskák társaságát, és azokkal párosodva hibrid utódjaik lesznek. Ezek az utódok már viselkedésükben és küllemükben is eltérnek az „igazi”, tisztavérű vadmacskáktól. E folyamat előrehaladtával egyre több és több lesz a hibrid egyed, és azok leszármazottai egyre jobban eltávolodnak az eredeti vadmacskavonaltól, így végül lassan, de biztosan felmorzsolódik az érintett állomány.
Európai vadmacska kölykök (Felis silvestris silvestris) – Kép: pixdaus.com
A genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével csak a jövőben fog lassan kirajzolódni a vadmacskaállományok valódi természetvédelmi helyzete, az azonban már most is látszik, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció jelentős mértékben előrehaladott. Az is biztosan tudható már, hogy a felelős házi macskatartás keretében a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása óriási jelentőségű a vadmacskák hosszútávú fennmaradása érdekében. Ez tehát a mi személyes felelősségünk, amit az oly értékes és sérülékeny biológiai sokféleség megőrzése érdekében tehetünk és tennünk kell!
Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) a debreceni állatkertben 2024. január 30-án. A Coolio és Jilin első utódja nőstény. Fotó:
MTI/Czeglédi Zsolt
A világon az egyik legfenyegetettebb, állatkertekben is igen ritkán tartott leopárdalfajhoz tartozó észak-kínai leopárdkölyök született a debreceni állatkertben. A kis leopárdot kedden mutatták be a sajtónak, és szerdától már a nagyközönség is láthatja.
A debreceni állatkert leopárdpárja, Coolio és Jilin első utódjáról a sajtónyilvános orvosi vizsgálaton derült ki, hogy nőstény. A tavaly november 21-én világra jött kölyköt a látogatók bevonásával nevezik majd el.
A baba leopárd, Coolio és Jilin első utódja. A bő kéthónapos kölyök kezdettől fogva szépen gyarapodik anyja gondoskodása mellett – amit szemfüles látogatók a hónapban már maguk is megfigyelhettek. A most 3100 grammos kisleopárd kondíciója kifogástalan.
Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) a debreceni állatkertben 2024. január 30-án. A Coolio és Jilin első utódja nőstény. Fotó: MTI/Czeglédi ZsoltÉszak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) a debreceni állatkertben 2024. január 30-án. A Coolio és Jilin első utódja nőstény. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A Park kereken két évtizede szolgál az észak-kínai leopárdok egyik mentsváraként; a néhai tenyészpár, Szépfiú és Tschunja – akik hazánkban elsőként szaporodtak sikeresen – összesen négy ízben járult hozzá e fokozottan fenyegetett alfaj európai állatkerti állományának gyarapodásához. A 2009-ben született utód például egészen kalandos módon cseperedett fel, mivel neveléséhez nemcsak a gondozók szakértelmére, hanem dajkakutya segítségére is szükség volt.
További érdekesség, hogy a dániai Ree Park Safariból érkezett Coolio apja nem más, mint az első cívisvárosi születésű észak-kínai leopárd, így most az ő unokájával is ez a kiváló genetikájú debreceni vérvonal folytatódik – írta az állatkert az oldalán.
Egy holland bíróság helyt adott a kelet-hollandiai Gelderland tartomány fellebbezésének és engedélyezte az emberek társaságát kereső, de veszélyes farkasok elüldözését paintballfegyverekkel a lakóövezetek közeléből, valamint a turisták által látogatott parkokból, különösen a Hoge Veluwe Nemzeti Parkból – tudosított a Dutch News című angol nyelvű holland hírportál szerdán.
Az illetékes holland kerületi bíróság szerdai ítéletével visszavonta a 2022. november végén hozott, a paintball állatok elrettentése céljából való használatának elutasításáról szóló döntését.
A beszámoló szerint a korábbi határozat felülvizsgálatát az tette lehetővé, hogy a tartományi kormány részletesebb magyarázattal állt elő a vonatkozó tervről. Azzal érveltek, hogy a paintballfegyverek használata a leghatékonyabb és legarányosabb módja a farkasok elrettentésének.
A bemutatott érvek szerint egy, a farkasok viselkedésében jártas szakértő 14 olyan esetet jegyzett fel, amikor a farkasok teljesen elvesztették az emberektől való félelmüket. Egyebek mellett egy nőstényt figyelt meg, amint fotósokhoz, kerékpárosokhoz és gyalogosokhoz közeledett. A szakértő példákat is bemutatott arra vonatkozóan, amikor sikerrel használtak paintballfegyvert farkasok elrettentésére Németországban vagy az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban. Más módszerek, mint például a kiabálás vagy a tapsolás, csak rövid távon működnek, a paprikaspray pedig károsíthatja a farkasok szemét – érvelt. Az említett farkas vélhetően tavaly év végén elpusztult – tette hozzá beszámolójában a holland hírportál.
A kelet-hollandiai Gelderland tartomány 2022. november elején engedélyezte, hogy az emberek társaságát kereső, de veszélyes farkasokat paintballfegyverekkel üldözzék el a lakóövezetek közeléből, valamint a turisták által látogatott parkokból.
A döntés egy videó közzététele után született, amelyben egy látszólag szelíd farkas sétál kisgyermekes családok közelében a Hoge Veluwe Nemzeti Parkban. A videofelvételt megelőzően is már többször tettek közzé fényképeket farkasokról a kelet-hollandiai nemzeti park területén.
A Faunabescherming holland környezetvédelmi szervezet azonban megtámadta a tartományi döntést, amely szerint a paintball használata megfelel a vonatkozó holland irányelveknek.
A szervezet azzal érvelt, hogy a festéklövedékek károsíthatják a farkasokat, az intézkedés pedig sérti a holland természetvédelmi törvényt és a vadon élő állatokra vonatkozó nemzeti szabályozást.
A mű bemutatójára 2024. január 6-án, a Gödőllő Királyi Kastélyban, az MME ünnepi emlékülésén került sor Fotó: Orbán Zoltán
A kötet az 1974. január 6-án alakult szervezet eddigi tevékenységéről teljességre törekvő áttekintést ad. A gazdagon illusztrált könyv 100 szerző összehangolt munkájának eredménye. Az archívumokból származó képek mellett 115 fotós közreműködésével készült 308 kép, számos térkép, grafikon és ábra is segíti a sikerekben gazdag első ötven év áttekintését.
Az MME közleményében emlékeztetnek arra, hogy az egyesült megalakulásától kiemelten kezelte az akkor a kipusztulás szélén álló ragadozó madarak gyakorlati védelmét.
Mint írják, a könyv 16 fő fejezetre és több mint 180 alfejezetre tagolódik, amelyben a szervezet megalakítása, a stratégia döntések története éppen úgy szerepel, mint a társadalmi kapcsolatot fejlesztése vagy a legfontosabb szakterületi kérdések: egyes madár- vagy kétéltű- és hüllőfajok védelme, országos szintű állományfelmérések, egyes kiemelt és gyakori fajok változásának hosszú távú nyomon követése.
Fotó: mme.hu
Az MME sok évtizedes tevékenységének köszönhetően a kerecsensólyom, a parlagi sas, a rétisas, a kék vércse és más fajok állománycsökkenését sikerült megállítani, és állományaik mára jelentősen megerősödtek – mutatnak rá.
Ugyancsak az alapfeladatok közé tartozott a környezeti nevelés, ezért indította el, és működteti ma is az egyesület a Madarász ovi és Madarász suli programot. Ezekből több olyan vezető természetvédő és madarász nevelődött, akik ma már fontos állami és társadalmi feladatokat látnak el – olvasható a közleményben.
A kötet bemutatja az MME madárvártáit is éppen úgy, mint azt a megszámlálhatatlan kiadványt, könyvet, amelyet a tagok írtak, illetve melyeket az egyesület adott.
Évente nagyjából 800 ezer eurónyi kár keletkezik a fiákerek miatt az osztrák főváros – elsősorban a belváros – útjain. A város áprilistól támogatást ad a fiákereseknek, ha műanyag patkóra váltanak – ami állatorvosok szerint ráadásul a lovaknak is jót tesz.
A fiákerek Bécs városképének elengedhetetlen részei, a lovak patkói azonban fokozott igénybevételt jelentenek a különböző útburkolatoknak. A kedvelt útvonalaikon nemcsak az aszfaltot de a térkövet is sokkal gyakrabban kell javítani, mint a város más részein. Ez évente mintegy 800 ezer euró pluszkiadást jelent a város számára.
A problémára jó megoldást jelent a műanyag patkó, amely nem teszi tönkre az útburkolatot és a lovaknak is jót tesz. Megfigyelték ugyanis, hogy műanyag patkóval az állatok hosszabbakat lépnek, mint hagyományos fémpatkóval. A műanyag „lábbelinek” tompító hatása van, ez pedig kíméli az állatok izületeit és a csatornafedeleken sem csúszik meg. Igaz, műanyag patkóban a fiákerek olyanok, mint az elektromos autók: túl csendesek, így nehezebb meghallani őket.
Számos előnye miatt Bécs városa a műanyag patkók használatát szorgalmazza a fiákerek számára – annyira, hogy 1,9 millió eurós támogatási keretet különített el a számukra. A támogatásra idén áprilistól öt éven át pályázhatnak a Bécsi Gazdasági Kamaránál és az összeget nemcsak a műanyag patkók – amelyek nagyjából dupla annyiba kerülnek, mint a hagyományosak -, de a patkolás és az állatorvosi szakvélemény árának fedezésére is fel lehet használni.
Amelyik ló pedig nem bírja megszokni az új típusú patkót, az nyugodtan visszatérhet a fémváltozathoz – mivel első az állatok jólléte.
Frissen beköltözött új lakója van az állatkertnek, méghozzá egy bohókás fokföldi papagáj személyében. A csinos madár a Szegedi Vadasparkból cuccolt át, hogy innentől debreceni színekben népszerűsítse a papagájok népes faját – olvasható az állatkert oldalán.
Mint írják, az új tollas kolléga köznapi neve is árulkodó, a fokföldi papagáj Afrika déli csücskének örökzöld erdőiben honos, sőt, ő a Dél-afrikai Köztársaság egyetlen endemikus papagájfaja.
Élőhelyén különféle magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik; kedvencei a sárgafa-fajok termései, amelyek magjainak terjesztésében fontos ökológiai szerepet játszik. 4-5 éves korára válik ivaréretté; költőodúját is előszeretettel alakítja ki sárgafák törzsében, ezután pedig a hím és a tojó felváltva ül a tojásokon.
Élőhelyének csökkenése és az illegális kereskedelem miatt jelenleg sebezhető besorolással szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, természetes egyedszáma pedig 730-1200 közé tehető. Európai állatkertekben viszonylag ritka, mivel összesen 10 – ebből két hazai – intézményben találkozhatunk vele.
A tél időnként még kivillantja a fogát, nehogy elfelejtsük létezését és ilyenkor mesévé változtatja a világot. Egy hete is ezt tette Kardoskúton, ha hagyjuk magunkat elmerülni benne, akkor igazán érezhetjük, milyen is a puszta igazából.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-puszta is megmutatta igazi téli arcát, eszünkbe juttatva ezzel Petőfi Sándor híres sorait: „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!” – fogalmazta meg a bennünk is felmerülő gondolatot a nemzeti park.
Mint írják, a fehérbe öltözött, fagyos táj hirtelen váltotta le a január első napjaiban tapasztalt tavaszias időjárást. A lehűlés erős széllel érkezett, és míg január hetedikén + 11,5 fokot mértek, két nap múlva már csak -1,5 fok volt a maximum érték, ami mellett kevés hó is hullott. A légmozgás megszűnésével ködös-párás időjárás volt jellemző, dér és zúzmaraképződéssel.
Vörös vércse – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
Érdemes megemlíteni, hogy a csapadékos november és december folyamán több mint 150 mm eső esett a pusztán, ami meghozta a vizet a Fehér-tóba és kiterjedt vízállásokat eredményezett a gyepeken. Ezeknek nagy jelentősége van a szikes puszták vízháztartásában, azonban ezek a sekély vizek gyorsan átveszik a levegő hőmérsékletét, így könnyen alakul ki rajtuk jégpáncél. Ez kisebb-nagyobb mozgásra kényszeríti az itt telelő vízimadarakat, melyek a nagyobb csatornákon találhatnak nyílt vízfelszínt a közelben.
Nagy lilikek – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
A szélcsendes, ködbe burkolózó tájra ilyenkor csend borul, amit szinte csak a dolmányos varjak károgása tör meg. A kisemlősök jó része téli álmát alussza, költöző madaraink pedig táplálékban gazdagabb délebbi területeken töltik a téli hónapokat. A Kardoskúti-puszta azonban ilyenkor is tele van élettel. A vörös vércsék a ködös időben az egerészölyvekhez hasonlóan, szitálás helyett egy-egy alkalmas vártáról lesik a prédát. Karvalyok surrannak a csatornaparton vagy a cserjesorokon a veréb csapatokat tizedelve. Gyommagvakkal táplálkozó kenderike csapatok libbenek az ugarok felett. A réti- és parlagi sasok mellett az északról érkező gatyás ölyvek és kékes rétihéják is a pusztán keresik a zsákmányukat. A nagy lilikek népes csapatai is itt tartózkodnak, ameddig találnak maguknak vizet és táplálékot.
Karvaly – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
Az őzek csapatokba verődve keresgélik a hajtásokat, melyeket a hóborítás alól is kikaparnak maguknak. A nyulakhoz hasonlóan ők is gyakran a szántóföldek barázdáiban találják meg búvóhelyüket és fagy előli védelmüket.
Őzek – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNPGyepi vízállás – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
Őshonos állatfajaink fel vannak készülve a téli hidegre és a beszűkült táplálékforrásokra, melyekhez különböző túlélési stratégiákat alkalmaznak a vonulástól a táplálékváltáson, a raktárkészletek létesítésén keresztül a téli álomig.
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) - Fotó: Flickr
Áttelelő cigánycsukot figyeltek meg január elején a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. Ez a verébhez hasonló méretű madár gyakori költőfaj arrafelé, de telelő példányok viszonylag ritkán fordulnak elő – írja a nemzeti park.
A cigánycsuk rövid- illetve középtávú vonuló, a telet a Szahara és a Száhel-övezet oázisaiban, vagy a Földközi-tenger vidékén tölti. Enyhébb teleken azonban hazánkban is akadnak olyan példányai, amelyek nem indulnak útnak. Áttelelő egyedekkel jellemzően inkább az ország déli részein találkozhatunk, mivel itt melegebb van.
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) – Fotó: Flickr
A Kardoskúti-pusztán január első napjaiban figyeltünk meg egy példányt. A megyehatári kilátó közelében, illetve a KMNPI Sóstói Állattartótelepéhez vezető bekötőút melletti kilátó közelében is felbukkant. Természetesen előfordulhat, hogy a közeljövőben további példányok is szem elé kerülhetnek.
A cigánycsuk áttelelése azért érdekes, mert elsősorban ízeltlábúakat (kisebb rovarokat, szúnyogokat, pókokat, hangyákat), esetenként apróbb csigákat fogyaszt, ezekből pedig télen nagyon kevés van. Ilyenkor tehát az itt maradó cigánycsukok kénytelenek növényi táplálékra – gyommagvakra, bogyókra – váltani.
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) – Fotó: Flickr
Tavasszal igen korán, már február végén visszaérkeznek telelőhelyükről az első cigánycsukok, de a vonulási csúcsuk március elejére esik. Ősszel többségük szeptemberben hagyja el az országot.
A cigánycsukok hazai és világállományában is megfigyelhető egy érdekes kettősség: miközben az állomány kismértékben csökken, az elterjedési terület fokozatosan egyre északabbra tolódik.
Különös látvány tárult a pénzügyőrök szeme elé, amikor az autópálya füzesabonyi lehajtójánál egy magyar autót ellenőriztek. Két pónilovat találtak egy kombi autóban az M3-as autópálya füzesabonyi lehajtójánál – közölte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénteken.
A közlemény szerint Táborfalváról Csengerre tartott autójával egy nő, akit a pénzügyőrök az M3-as autópályáról kísértek le rutinellenőrzésre. A kocsiban két pónit találtak: az egyik ló a hátsó ülés előtt, míg a másik egy kutyaszállító dobozban álldogált a csomagtartóban.
Az autót vezető 50 éves nő azt mondta, hogy kutyát akart vásárolni, de mivel azt nem kapott, helyette inkább pónilovakat vett
– írták.
„Tekintettel a szállítás körülményeire és az állatoknak okozott indokolatlan szenvedésre”, a pénzügyőrök értesítették a Füzesabonyi Rendőrkapitányság munkatársait, akik szabálysértés miatt indítottak eljárást – tudatta a NAV.
Az angliai és a walesi tilalom elrendelése után a skót kormány is megtiltja az amerikai bully kutyafajta XL változatának tenyésztését és forgalmazását. A skóciai intézkedést Siobhian Brown, a helyi közösségek közbiztonságáért felelős igazságügyi államtitkár jelentette be.
A korlátozások hatályba lépésének időpontját a skót kormány később jelöli ki, de ezeket a kutyákat közterületen addig is kötelező szájkosárral és pórázzal ellátni.
Skóciában korábban ez a kutyafajta nem volt elterjedt, ám az angliai és a walesi intézkedések bevezetése után egyre több XL bully került át skót területre. Az angliai és a walesi korlátozások egy része már az idei év első napjától érvényben van.
Ennek értelmében az Egyesült Királyság e két országában tilos eladni, a szabadban magára hagyni, tenyészteni vagy ajándékba adni, illetve póráz és szájkosár nélkül sétáltatni amerikai bully XL kutyákat, február 1-től pedig bűncselekménynek minősül az ilyen kutyák tartása is Angliában és Walesben, ha a tulajdonos addig nem kér felmentést a tilalom alól.
A brit környezetvédelmi, élelmezésügyi és vidékfejlesztési minisztérium adatai szerint az intézkedés kihirdetése utáni első héten négyezernél többen kérvényeztek a tárcától felmentési igazolást.
Azokat a példányokat, amelyek január 31-ig nem töltik be első életévüket, december 31-ig ivartalanítani kell, az idősebb kutyákat június 30-ig kell alávetni ennek az eljárásnak.
A szaktárca adatai szerint 2021 óta országszerte 23-an haltak meg kutyatámadásban, és a halálos kimenetelű kutyatámadásokban „aránytalanul nagy része” volt az XL bully fajtacsoporthoz tartozó kutyáknak. Tavaly szeptemberben és októberben két férfi, tavalyelőtt egy tízéves fiú és egy hétéves lány halt meg Angliában, miután amerikai XL bully kutyák támadtak rájuk. Más hasonló kutyatámadásokban többen – köztük gyerekek – súlyosan megsérültek.
Szakértők szerint a zömök, igen erőteljes testfelépítésű kutyafajtát az Egyesült Államokban tenyésztették ki az 1980-as években, alapvetően az amerikai pitbull terrier és az amerikai Staffordshire terrier keresztezésével. A felnőtt példányok testsúlya meghaladhatja a 60 kilogrammot.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálatai az év eleje óta kutyánál és aranysakálnál is igazolták a veszettség fertőzöttséget. Az ukrán határ közelében kimutatott újabb fertőzések miatt a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) és a Nébih felhívja az állattartók figyelmét a veszettség elleni védőoltás és a megelőzést biztosító előírások betartásának fontosságára.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében az idén már két állatnál is igazolták a veszettséget.
A közlemény szerint a Nébih laboratóriuma 2024. január 1-jén Tiszabecsen egy elhullott kutyánál, majd január 3-án Jánkmajtis községnél egy kilőtt aranysakálnál állapította meg a veszettség fertőzöttséget. Mindkét település Szabolcsban található, az ukrán határ közelében.
Az esetek olyan területeken jelentkeztek, ahol korábban számos járványügyi intézkedést – többek között fokozott felügyeletet, ebzárlatot, a rókák gyérítését – rendelt el a hatóság, miután már tavaly ősszel is előfordult veszettség a térségben. A Nébih mindaddig fenntartja ezeket a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei intézkedéseket, amíg a járványügyi helyzet azt szükségessé teszi – fogalmazott a hivatal.
Kiemelték, hogy a betegség a vadon élő és a házi emlősállatok mellett az emberre is veszélyt jelent. Ezért a MÁOK és a Nébih ezúttal is hangsúlyozza a megelőzés szerepét, elsősorban a kutyák számára kötelező, a macskák számára pedig ajánlott veszettség elleni védőoltás jelentőségét. Az oltás beadatása, valamint a betegség megelőzésével összefüggő jogszabályok betartása az ukrán határ közelében kiemelten fontos, de országszerte is indokolt – hangsúlyozták.
A betegséggel és az ellene történő védekezéssel összefüggő legfontosabb információk elérhetőek a Nébih veszettséggel foglalkozó tematikus elektronikus felületein, például a https://portal.nebih.gov.hu/veszettseg oldalon.
Yampil - Five Sisters Zoo/Facebook - Fotó: LISA FERGUSON 12/01/2024
Skóciába költöztették Yampilt, a donyecki régióból kimenekített fekete medvét – írja a Reuters nyomán az rtl.hu. Az agyrázkódást szenvedett medvének, lakóhelyre gyűjtenek a skóciai állatkertben.
Yampli, azon kevesek egyike, aki az állatkertben lévő 200 állat közül, túlélte az orosz inváziót. Az újrakeresztelt maci arról a faluról kapta a nevét, ahol megtalálták.
Megmentése után egy belga jótékonysági szervezet gondoskodott róla, mielőtt az Edinburgh-tól mintegy 32 kilométerre fekvő Five Sisters állatkertbe vitték.
Amikor az önkéntesek rátaláltak Yampilra, egy gránát nem sokkal korábban robbant fel a ketrece közelében, és agyrázkódást kapott. Borzalmas állapotban volt, még pár nap, és nem tudták volna megmenteni
– mondta Brian Curran, a Five Sisters Zoo tulajdonosa.
Yampil egy ideiglenes ketrecben lesz addig, amíg az állatkert adományokból fel nem építi új otthonát.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
