Az erdei szalonka ilyen tájt a Mediterránumban kéne, hogy üdüljön, nem pedig váratlanul feröppennie a Maros-mentén, a bökény erdőben. Felmerül a kérdés, hogy mi a fenét keres itt, tél derekán, a Dél-Alföldön.
A Körös-Maros nemzeti park munkatársai pedig, meg is válaszolják a kérdést. Az erdei szalonka ugyanis csak a tavaszi és őszi vonuláskor bukkan fel errefelé. Magyarországon nagyon ritka fészkelő, döntően a tőlünk északabbra fekvő, kiterjedt mocsárerdős területeket választja költőhelyül. Telelni a Földközi-tenger vidékére vonul, mivel a táplálékául szolgáló, talajban élő gerinctelen állatokat, férgeket, gilisztákat csak fagymentes időben tudja kikotorni az avarból, illetve a talajból – olvasható a nemzeti park oldalán.
![](https://zoozoo.hu/wp-content/uploads/2024/02/4274015482_8c3b54a058_o.jpg)
A január közepén megfigyelt példány klasszikus téli időjárási körülmények között, tehát meglehetősen hideg, fagyos időben került elő, s jöttünkre hirtelen felröppent az avarból. A galambhoz hasonló testméretű madár ránézésre egészségesnek tűnt, így valószínűleg csupán a korábbi enyhe időjárás miatt maradt még itt.
![](https://zoozoo.hu/wp-content/uploads/2024/02/50634253311_482b025491_c.jpg)
Az erdei szalonkát nagyon nehéz észrevenni, mert tollazata tökéletesen alkalmas arra, hogy elrejtse az erdei avarban. Így általában csak akkor látjuk meg, amikor néhány méterrel a lábunk előtt szinte függőlegesen felrepül és gyorsan továbbszáll, ahogyan ez a mostani példány is tette.
Az erdei szalonka kizárólag csak a talajszinten vagy a levegőben mozog, fákra, bokrokra nem száll.
![](https://zoozoo.hu/wp-content/uploads/2024/02/51027727688_daaefa8461_c.jpg)
Testméretéhez képest kifejezetten hosszú, vékony csőre van, amely segíti a táplálék felkutatásában.