Fiatal jeges sirály (Larus hyperboreus) - Fotó: Borza Sándor - HNPI
Az idei tél sem marad el madárritkaságok nélkül, legutóbb áttelelő cigánycsukról szóltak a hírek a pusztán, most pedig a világ második legnagyobb méretű sirálya szelte nálunk az eget, Tiszafüred határában.
Egy fiatal jeges sirály (Larus hyperboreus) bukkant fel, a regionális hulladéklerakó telepen január közepén, közölte közösségi oldalán, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság.
A ritka kóborlónak ez volt a 12. bizonyított megfigyelési adata Magyarországon. Feltehetően a markáns, sarkköri eredetű hidegfront révén jutott el térségünkbe.
Fiatal jeges sirály (Larus hyperboreus) – Fotó: Borza Sándor – HNPI
A világ második legnagyobb méretű sirályfaja, elterjedési területe az északi sarkkörön túl található.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.
A vadmacska az egyik legtitokzatosabb vadtappancsos hazánkban. A lopakodás nagymesterét csak nagyon nehezen lehet meglátni, nem hogy lefotózni, hiszen félénk, óvatos állat, kerüli a településeket és az ember által bolygatott, háborított helyeket.
Bár küllemében nagyon hasonlít a házi macskához, az európai vadmacska életmódjában, viselkedésében is vérbeli vadállat. A Skóciától Dél-Európáig, keletre pedig a Kaukázus hegyvonulataiig megtalálható ragadozó a nappalokat a sűrű erdők, bozótosok mélyén, sziklaüregekben, fák odvában meghúzódva tölti. Az éjszaka leple alatt a nyíltabb terepen, erdei tisztásokon türelmesen vadászik. Áldozatát legtöbbször lesből támadva, hirtelen kapja el. Tápláléka csaknem kizárólag frissen elejtett állatokból áll. Étlapján a rágcsálók épp úgy szerepelnek, mint a madarak, de akár üregi nyúl méretű zsákmányt is ejthet. Táplálékösszetétele elsősorban a kínálat függvénye. Mezei pockokban bővelkedő években (gradációkor) sok vadmacska szinte kizárólag ezen mezőgazdasági kárt is okozó rágcsáló ritkításával elégíti ki táplálékigényét.
Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) – Kép: wikimedia.org
A vadmacska (Felis silvestris) fokozottan védett emlősfajunk. Szereti az olyan élőhelyeket, ahol sűrű a növényzet, ahol jól el tud bújni, de a vadászat miatt fontos számára a nyílt terület megléte is. Leginkább éjszakai állat, nappal ritkán lehet megfigyelni. A vadmacskák leginkább magányosan élnek, a szaporodási időszakukban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket.
Vadászó vadmacska a Kis-Balatonnál – Fotó: Miklós Marianna BfNPI
Az európai vadmacska (Felis silvestris) rendkívüli mértékben hasonlít az egyik leggyakrabban tartott házi kedvenchez, a házi macskához (Felis catus). Bár vannak jellegzetes eltérések, többek között a bundamintázatban, a tömött, gyűrűs farokban és a zömök testalkatban, elkülönítésüket nehezíti – és egyben a vadmacskát is jelentősen veszélyezteti –, hogy a vadmacska és a házi macska között keveredés (hibridizáció) tapasztalható. Amennyiben a vadmacska-állomány erős és összefüggő, emellett kiterjedt élőhely is rendelkezésére áll, az egyedek egymással könnyen találkozhatnak. Ilyenkor nem keresik házi macskák közelségét, sőt üldözik őket. Amint viszont megfogyatkozik és megritkul egy állomány, egyre nehezebb a pártalálás a vadmacskák között. Ilyenkor elfogadják, akár kifejezetten keresik a házi macskák társaságát, és azokkal párosodva hibrid utódjaik lesznek. Ezek az utódok már viselkedésükben és küllemükben is eltérnek az „igazi”, tisztavérű vadmacskáktól. E folyamat előrehaladtával egyre több és több lesz a hibrid egyed, és azok leszármazottai egyre jobban eltávolodnak az eredeti vadmacskavonaltól, így végül lassan, de biztosan felmorzsolódik az érintett állomány.
Európai vadmacska kölykök (Felis silvestris silvestris) – Kép: pixdaus.com
A genetikai vizsgálatok elérhetőségének egyszerűsödésével csak a jövőben fog lassan kirajzolódni a vadmacskaállományok valódi természetvédelmi helyzete, az azonban már most is látszik, hogy vannak olyan területek, ahol a hibridizáció jelentős mértékben előrehaladott. Az is biztosan tudható már, hogy a felelős házi macskatartás keretében a házi kedvencek következetes ivartalanítása és portán belül tartása óriási jelentőségű a vadmacskák hosszútávú fennmaradása érdekében. Ez tehát a mi személyes felelősségünk, amit az oly értékes és sérülékeny biológiai sokféleség megőrzése érdekében tehetünk és tennünk kell!
Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) a debreceni állatkertben 2024. január 30-án. A Coolio és Jilin első utódja nőstény. Fotó:
MTI/Czeglédi Zsolt
A világon az egyik legfenyegetettebb, állatkertekben is igen ritkán tartott leopárdalfajhoz tartozó észak-kínai leopárdkölyök született a debreceni állatkertben. A kis leopárdot kedden mutatták be a sajtónak, és szerdától már a nagyközönség is láthatja.
A debreceni állatkert leopárdpárja, Coolio és Jilin első utódjáról a sajtónyilvános orvosi vizsgálaton derült ki, hogy nőstény. A tavaly november 21-én világra jött kölyköt a látogatók bevonásával nevezik majd el.
A baba leopárd, Coolio és Jilin első utódja. A bő kéthónapos kölyök kezdettől fogva szépen gyarapodik anyja gondoskodása mellett – amit szemfüles látogatók a hónapban már maguk is megfigyelhettek. A most 3100 grammos kisleopárd kondíciója kifogástalan.
Észak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) a debreceni állatkertben 2024. január 30-án. A Coolio és Jilin első utódja nőstény. Fotó: MTI/Czeglédi ZsoltÉszak-kínai leopárd (Panthera pardus japonensis) a debreceni állatkertben 2024. január 30-án. A Coolio és Jilin első utódja nőstény. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A Park kereken két évtizede szolgál az észak-kínai leopárdok egyik mentsváraként; a néhai tenyészpár, Szépfiú és Tschunja – akik hazánkban elsőként szaporodtak sikeresen – összesen négy ízben járult hozzá e fokozottan fenyegetett alfaj európai állatkerti állományának gyarapodásához. A 2009-ben született utód például egészen kalandos módon cseperedett fel, mivel neveléséhez nemcsak a gondozók szakértelmére, hanem dajkakutya segítségére is szükség volt.
További érdekesség, hogy a dániai Ree Park Safariból érkezett Coolio apja nem más, mint az első cívisvárosi születésű észak-kínai leopárd, így most az ő unokájával is ez a kiváló genetikájú debreceni vérvonal folytatódik – írta az állatkert az oldalán.
Egy holland bíróság helyt adott a kelet-hollandiai Gelderland tartomány fellebbezésének és engedélyezte az emberek társaságát kereső, de veszélyes farkasok elüldözését paintballfegyverekkel a lakóövezetek közeléből, valamint a turisták által látogatott parkokból, különösen a Hoge Veluwe Nemzeti Parkból – tudosított a Dutch News című angol nyelvű holland hírportál szerdán.
Az illetékes holland kerületi bíróság szerdai ítéletével visszavonta a 2022. november végén hozott, a paintball állatok elrettentése céljából való használatának elutasításáról szóló döntését.
A beszámoló szerint a korábbi határozat felülvizsgálatát az tette lehetővé, hogy a tartományi kormány részletesebb magyarázattal állt elő a vonatkozó tervről. Azzal érveltek, hogy a paintballfegyverek használata a leghatékonyabb és legarányosabb módja a farkasok elrettentésének.
A bemutatott érvek szerint egy, a farkasok viselkedésében jártas szakértő 14 olyan esetet jegyzett fel, amikor a farkasok teljesen elvesztették az emberektől való félelmüket. Egyebek mellett egy nőstényt figyelt meg, amint fotósokhoz, kerékpárosokhoz és gyalogosokhoz közeledett. A szakértő példákat is bemutatott arra vonatkozóan, amikor sikerrel használtak paintballfegyvert farkasok elrettentésére Németországban vagy az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban. Más módszerek, mint például a kiabálás vagy a tapsolás, csak rövid távon működnek, a paprikaspray pedig károsíthatja a farkasok szemét – érvelt. Az említett farkas vélhetően tavaly év végén elpusztult – tette hozzá beszámolójában a holland hírportál.
A kelet-hollandiai Gelderland tartomány 2022. november elején engedélyezte, hogy az emberek társaságát kereső, de veszélyes farkasokat paintballfegyverekkel üldözzék el a lakóövezetek közeléből, valamint a turisták által látogatott parkokból.
A döntés egy videó közzététele után született, amelyben egy látszólag szelíd farkas sétál kisgyermekes családok közelében a Hoge Veluwe Nemzeti Parkban. A videofelvételt megelőzően is már többször tettek közzé fényképeket farkasokról a kelet-hollandiai nemzeti park területén.
A Faunabescherming holland környezetvédelmi szervezet azonban megtámadta a tartományi döntést, amely szerint a paintball használata megfelel a vonatkozó holland irányelveknek.
A szervezet azzal érvelt, hogy a festéklövedékek károsíthatják a farkasokat, az intézkedés pedig sérti a holland természetvédelmi törvényt és a vadon élő állatokra vonatkozó nemzeti szabályozást.
A mű bemutatójára 2024. január 6-án, a Gödőllő Királyi Kastélyban, az MME ünnepi emlékülésén került sor Fotó: Orbán Zoltán
A kötet az 1974. január 6-án alakult szervezet eddigi tevékenységéről teljességre törekvő áttekintést ad. A gazdagon illusztrált könyv 100 szerző összehangolt munkájának eredménye. Az archívumokból származó képek mellett 115 fotós közreműködésével készült 308 kép, számos térkép, grafikon és ábra is segíti a sikerekben gazdag első ötven év áttekintését.
Az MME közleményében emlékeztetnek arra, hogy az egyesült megalakulásától kiemelten kezelte az akkor a kipusztulás szélén álló ragadozó madarak gyakorlati védelmét.
Mint írják, a könyv 16 fő fejezetre és több mint 180 alfejezetre tagolódik, amelyben a szervezet megalakítása, a stratégia döntések története éppen úgy szerepel, mint a társadalmi kapcsolatot fejlesztése vagy a legfontosabb szakterületi kérdések: egyes madár- vagy kétéltű- és hüllőfajok védelme, országos szintű állományfelmérések, egyes kiemelt és gyakori fajok változásának hosszú távú nyomon követése.
Fotó: mme.hu
Az MME sok évtizedes tevékenységének köszönhetően a kerecsensólyom, a parlagi sas, a rétisas, a kék vércse és más fajok állománycsökkenését sikerült megállítani, és állományaik mára jelentősen megerősödtek – mutatnak rá.
Ugyancsak az alapfeladatok közé tartozott a környezeti nevelés, ezért indította el, és működteti ma is az egyesület a Madarász ovi és Madarász suli programot. Ezekből több olyan vezető természetvédő és madarász nevelődött, akik ma már fontos állami és társadalmi feladatokat látnak el – olvasható a közleményben.
A kötet bemutatja az MME madárvártáit is éppen úgy, mint azt a megszámlálhatatlan kiadványt, könyvet, amelyet a tagok írtak, illetve melyeket az egyesület adott.
Évente nagyjából 800 ezer eurónyi kár keletkezik a fiákerek miatt az osztrák főváros – elsősorban a belváros – útjain. A város áprilistól támogatást ad a fiákereseknek, ha műanyag patkóra váltanak – ami állatorvosok szerint ráadásul a lovaknak is jót tesz.
A fiákerek Bécs városképének elengedhetetlen részei, a lovak patkói azonban fokozott igénybevételt jelentenek a különböző útburkolatoknak. A kedvelt útvonalaikon nemcsak az aszfaltot de a térkövet is sokkal gyakrabban kell javítani, mint a város más részein. Ez évente mintegy 800 ezer euró pluszkiadást jelent a város számára.
A problémára jó megoldást jelent a műanyag patkó, amely nem teszi tönkre az útburkolatot és a lovaknak is jót tesz. Megfigyelték ugyanis, hogy műanyag patkóval az állatok hosszabbakat lépnek, mint hagyományos fémpatkóval. A műanyag „lábbelinek” tompító hatása van, ez pedig kíméli az állatok izületeit és a csatornafedeleken sem csúszik meg. Igaz, műanyag patkóban a fiákerek olyanok, mint az elektromos autók: túl csendesek, így nehezebb meghallani őket.
Számos előnye miatt Bécs városa a műanyag patkók használatát szorgalmazza a fiákerek számára – annyira, hogy 1,9 millió eurós támogatási keretet különített el a számukra. A támogatásra idén áprilistól öt éven át pályázhatnak a Bécsi Gazdasági Kamaránál és az összeget nemcsak a műanyag patkók – amelyek nagyjából dupla annyiba kerülnek, mint a hagyományosak -, de a patkolás és az állatorvosi szakvélemény árának fedezésére is fel lehet használni.
Amelyik ló pedig nem bírja megszokni az új típusú patkót, az nyugodtan visszatérhet a fémváltozathoz – mivel első az állatok jólléte.
Frissen beköltözött új lakója van az állatkertnek, méghozzá egy bohókás fokföldi papagáj személyében. A csinos madár a Szegedi Vadasparkból cuccolt át, hogy innentől debreceni színekben népszerűsítse a papagájok népes faját – olvasható az állatkert oldalán.
Mint írják, az új tollas kolléga köznapi neve is árulkodó, a fokföldi papagáj Afrika déli csücskének örökzöld erdőiben honos, sőt, ő a Dél-afrikai Köztársaság egyetlen endemikus papagájfaja.
Élőhelyén különféle magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik; kedvencei a sárgafa-fajok termései, amelyek magjainak terjesztésében fontos ökológiai szerepet játszik. 4-5 éves korára válik ivaréretté; költőodúját is előszeretettel alakítja ki sárgafák törzsében, ezután pedig a hím és a tojó felváltva ül a tojásokon.
Élőhelyének csökkenése és az illegális kereskedelem miatt jelenleg sebezhető besorolással szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, természetes egyedszáma pedig 730-1200 közé tehető. Európai állatkertekben viszonylag ritka, mivel összesen 10 – ebből két hazai – intézményben találkozhatunk vele.
A tél időnként még kivillantja a fogát, nehogy elfelejtsük létezését és ilyenkor mesévé változtatja a világot. Egy hete is ezt tette Kardoskúton, ha hagyjuk magunkat elmerülni benne, akkor igazán érezhetjük, milyen is a puszta igazából.
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-puszta is megmutatta igazi téli arcát, eszünkbe juttatva ezzel Petőfi Sándor híres sorait: „Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!” – fogalmazta meg a bennünk is felmerülő gondolatot a nemzeti park.
Mint írják, a fehérbe öltözött, fagyos táj hirtelen váltotta le a január első napjaiban tapasztalt tavaszias időjárást. A lehűlés erős széllel érkezett, és míg január hetedikén + 11,5 fokot mértek, két nap múlva már csak -1,5 fok volt a maximum érték, ami mellett kevés hó is hullott. A légmozgás megszűnésével ködös-párás időjárás volt jellemző, dér és zúzmaraképződéssel.
Vörös vércse – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
Érdemes megemlíteni, hogy a csapadékos november és december folyamán több mint 150 mm eső esett a pusztán, ami meghozta a vizet a Fehér-tóba és kiterjedt vízállásokat eredményezett a gyepeken. Ezeknek nagy jelentősége van a szikes puszták vízháztartásában, azonban ezek a sekély vizek gyorsan átveszik a levegő hőmérsékletét, így könnyen alakul ki rajtuk jégpáncél. Ez kisebb-nagyobb mozgásra kényszeríti az itt telelő vízimadarakat, melyek a nagyobb csatornákon találhatnak nyílt vízfelszínt a közelben.
Nagy lilikek – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
A szélcsendes, ködbe burkolózó tájra ilyenkor csend borul, amit szinte csak a dolmányos varjak károgása tör meg. A kisemlősök jó része téli álmát alussza, költöző madaraink pedig táplálékban gazdagabb délebbi területeken töltik a téli hónapokat. A Kardoskúti-puszta azonban ilyenkor is tele van élettel. A vörös vércsék a ködös időben az egerészölyvekhez hasonlóan, szitálás helyett egy-egy alkalmas vártáról lesik a prédát. Karvalyok surrannak a csatornaparton vagy a cserjesorokon a veréb csapatokat tizedelve. Gyommagvakkal táplálkozó kenderike csapatok libbenek az ugarok felett. A réti- és parlagi sasok mellett az északról érkező gatyás ölyvek és kékes rétihéják is a pusztán keresik a zsákmányukat. A nagy lilikek népes csapatai is itt tartózkodnak, ameddig találnak maguknak vizet és táplálékot.
Karvaly – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
Az őzek csapatokba verődve keresgélik a hajtásokat, melyeket a hóborítás alól is kikaparnak maguknak. A nyulakhoz hasonlóan ők is gyakran a szántóföldek barázdáiban találják meg búvóhelyüket és fagy előli védelmüket.
Őzek – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNPGyepi vízállás – Fotó: Palcsek István Szilárd – KMNP
Őshonos állatfajaink fel vannak készülve a téli hidegre és a beszűkült táplálékforrásokra, melyekhez különböző túlélési stratégiákat alkalmaznak a vonulástól a táplálékváltáson, a raktárkészletek létesítésén keresztül a téli álomig.
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) - Fotó: Flickr
Áttelelő cigánycsukot figyeltek meg január elején a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. Ez a verébhez hasonló méretű madár gyakori költőfaj arrafelé, de telelő példányok viszonylag ritkán fordulnak elő – írja a nemzeti park.
A cigánycsuk rövid- illetve középtávú vonuló, a telet a Szahara és a Száhel-övezet oázisaiban, vagy a Földközi-tenger vidékén tölti. Enyhébb teleken azonban hazánkban is akadnak olyan példányai, amelyek nem indulnak útnak. Áttelelő egyedekkel jellemzően inkább az ország déli részein találkozhatunk, mivel itt melegebb van.
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) – Fotó: Flickr
A Kardoskúti-pusztán január első napjaiban figyeltünk meg egy példányt. A megyehatári kilátó közelében, illetve a KMNPI Sóstói Állattartótelepéhez vezető bekötőút melletti kilátó közelében is felbukkant. Természetesen előfordulhat, hogy a közeljövőben további példányok is szem elé kerülhetnek.
A cigánycsuk áttelelése azért érdekes, mert elsősorban ízeltlábúakat (kisebb rovarokat, szúnyogokat, pókokat, hangyákat), esetenként apróbb csigákat fogyaszt, ezekből pedig télen nagyon kevés van. Ilyenkor tehát az itt maradó cigánycsukok kénytelenek növényi táplálékra – gyommagvakra, bogyókra – váltani.
A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) – Fotó: Flickr
Tavasszal igen korán, már február végén visszaérkeznek telelőhelyükről az első cigánycsukok, de a vonulási csúcsuk március elejére esik. Ősszel többségük szeptemberben hagyja el az országot.
A cigánycsukok hazai és világállományában is megfigyelhető egy érdekes kettősség: miközben az állomány kismértékben csökken, az elterjedési terület fokozatosan egyre északabbra tolódik.
Különös látvány tárult a pénzügyőrök szeme elé, amikor az autópálya füzesabonyi lehajtójánál egy magyar autót ellenőriztek. Két pónilovat találtak egy kombi autóban az M3-as autópálya füzesabonyi lehajtójánál – közölte a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénteken.
A közlemény szerint Táborfalváról Csengerre tartott autójával egy nő, akit a pénzügyőrök az M3-as autópályáról kísértek le rutinellenőrzésre. A kocsiban két pónit találtak: az egyik ló a hátsó ülés előtt, míg a másik egy kutyaszállító dobozban álldogált a csomagtartóban.
Az autót vezető 50 éves nő azt mondta, hogy kutyát akart vásárolni, de mivel azt nem kapott, helyette inkább pónilovakat vett
– írták.
„Tekintettel a szállítás körülményeire és az állatoknak okozott indokolatlan szenvedésre”, a pénzügyőrök értesítették a Füzesabonyi Rendőrkapitányság munkatársait, akik szabálysértés miatt indítottak eljárást – tudatta a NAV.
Az angliai és a walesi tilalom elrendelése után a skót kormány is megtiltja az amerikai bully kutyafajta XL változatának tenyésztését és forgalmazását. A skóciai intézkedést Siobhian Brown, a helyi közösségek közbiztonságáért felelős igazságügyi államtitkár jelentette be.
A korlátozások hatályba lépésének időpontját a skót kormány később jelöli ki, de ezeket a kutyákat közterületen addig is kötelező szájkosárral és pórázzal ellátni.
Skóciában korábban ez a kutyafajta nem volt elterjedt, ám az angliai és a walesi intézkedések bevezetése után egyre több XL bully került át skót területre. Az angliai és a walesi korlátozások egy része már az idei év első napjától érvényben van.
Ennek értelmében az Egyesült Királyság e két országában tilos eladni, a szabadban magára hagyni, tenyészteni vagy ajándékba adni, illetve póráz és szájkosár nélkül sétáltatni amerikai bully XL kutyákat, február 1-től pedig bűncselekménynek minősül az ilyen kutyák tartása is Angliában és Walesben, ha a tulajdonos addig nem kér felmentést a tilalom alól.
A brit környezetvédelmi, élelmezésügyi és vidékfejlesztési minisztérium adatai szerint az intézkedés kihirdetése utáni első héten négyezernél többen kérvényeztek a tárcától felmentési igazolást.
Azokat a példányokat, amelyek január 31-ig nem töltik be első életévüket, december 31-ig ivartalanítani kell, az idősebb kutyákat június 30-ig kell alávetni ennek az eljárásnak.
A szaktárca adatai szerint 2021 óta országszerte 23-an haltak meg kutyatámadásban, és a halálos kimenetelű kutyatámadásokban „aránytalanul nagy része” volt az XL bully fajtacsoporthoz tartozó kutyáknak. Tavaly szeptemberben és októberben két férfi, tavalyelőtt egy tízéves fiú és egy hétéves lány halt meg Angliában, miután amerikai XL bully kutyák támadtak rájuk. Más hasonló kutyatámadásokban többen – köztük gyerekek – súlyosan megsérültek.
Szakértők szerint a zömök, igen erőteljes testfelépítésű kutyafajtát az Egyesült Államokban tenyésztették ki az 1980-as években, alapvetően az amerikai pitbull terrier és az amerikai Staffordshire terrier keresztezésével. A felnőtt példányok testsúlya meghaladhatja a 60 kilogrammot.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálatai az év eleje óta kutyánál és aranysakálnál is igazolták a veszettség fertőzöttséget. Az ukrán határ közelében kimutatott újabb fertőzések miatt a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁOK) és a Nébih felhívja az állattartók figyelmét a veszettség elleni védőoltás és a megelőzést biztosító előírások betartásának fontosságára.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében az idén már két állatnál is igazolták a veszettséget.
A közlemény szerint a Nébih laboratóriuma 2024. január 1-jén Tiszabecsen egy elhullott kutyánál, majd január 3-án Jánkmajtis községnél egy kilőtt aranysakálnál állapította meg a veszettség fertőzöttséget. Mindkét település Szabolcsban található, az ukrán határ közelében.
Az esetek olyan területeken jelentkeztek, ahol korábban számos járványügyi intézkedést – többek között fokozott felügyeletet, ebzárlatot, a rókák gyérítését – rendelt el a hatóság, miután már tavaly ősszel is előfordult veszettség a térségben. A Nébih mindaddig fenntartja ezeket a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei intézkedéseket, amíg a járványügyi helyzet azt szükségessé teszi – fogalmazott a hivatal.
Kiemelték, hogy a betegség a vadon élő és a házi emlősállatok mellett az emberre is veszélyt jelent. Ezért a MÁOK és a Nébih ezúttal is hangsúlyozza a megelőzés szerepét, elsősorban a kutyák számára kötelező, a macskák számára pedig ajánlott veszettség elleni védőoltás jelentőségét. Az oltás beadatása, valamint a betegség megelőzésével összefüggő jogszabályok betartása az ukrán határ közelében kiemelten fontos, de országszerte is indokolt – hangsúlyozták.
A betegséggel és az ellene történő védekezéssel összefüggő legfontosabb információk elérhetőek a Nébih veszettséggel foglalkozó tematikus elektronikus felületein, például a https://portal.nebih.gov.hu/veszettseg oldalon.
Yampil - Five Sisters Zoo/Facebook - Fotó: LISA FERGUSON 12/01/2024
Skóciába költöztették Yampilt, a donyecki régióból kimenekített fekete medvét – írja a Reuters nyomán az rtl.hu. Az agyrázkódást szenvedett medvének, lakóhelyre gyűjtenek a skóciai állatkertben.
Yampli, azon kevesek egyike, aki az állatkertben lévő 200 állat közül, túlélte az orosz inváziót. Az újrakeresztelt maci arról a faluról kapta a nevét, ahol megtalálták.
Megmentése után egy belga jótékonysági szervezet gondoskodott róla, mielőtt az Edinburgh-tól mintegy 32 kilométerre fekvő Five Sisters állatkertbe vitték.
Amikor az önkéntesek rátaláltak Yampilra, egy gránát nem sokkal korábban robbant fel a ketrece közelében, és agyrázkódást kapott. Borzalmas állapotban volt, még pár nap, és nem tudták volna megmenteni
– mondta Brian Curran, a Five Sisters Zoo tulajdonosa.
Yampil egy ideiglenes ketrecben lesz addig, amíg az állatkert adományokból fel nem építi új otthonát.
Újra kézbe vehető formában A kutya újság - Kép: https://www.facebook.com/nagyistvan.movar
Az Agrárminisztérium (AM) támogatásával januártól újra megjelenik nyomtatásban A kutya című újság – jelentette be Nagy István csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
A tárcavezető szerint örömhír minden kutyabarátnak, hogy az ember legjobb barátait hitelesen és szakszerűen bemutató, értékes tartalommal megjelenő újság ismét kézbe vehető. A lapot mindig megbízható, színvonalas ismeretterjesztő kiadványként tartották számon az érdeklődők, korábbi számait ma is keresik az antikváriumokban és az interneten – indokolta a nyomtatott változat támogatását.
Nagy István fontosnak nevezte a kutyák megbecsülését, és annak bemutatását, hogy ezek az állatok milyen fontosak az emberek számára, illetve mennyire értékesek a magyarság szempontjából. A kutyák regények és rajzfilmek hősei, a nagy múltra visszatekintő pásztor- és vadászebfajták a Hungarikumok gyűjteményébe is bekerültek, a komondor, a kuvasz, a mudi, a puli, a pumi, az erdélyi kopó, a magyar vizsla és a magyar agár mind hozzátartoznak a nemzeti hagyományokhoz – mondta a miniszter, hozzátéve: rájuk azért is fel kell hívni a figyelmet, mert több fajta egyedszáma kritikus szintre csökkent.
Az AM a magyar kutyafajták genetikai hátterének feltérképezését ugyancsak támogatja, állományaik fennmaradását génmegőrzési stratégiával segíti – ismertette a tárcavezető. Fontosnak nevezte az állatvédelmet is, és jelezte: ennek érdekében alakult meg a Nemzeti Állatvédelmi Tanács, jött létre az Állatvédelmi Kódex, az állatkínzásért pedig tavaly óta sokkal szigorúbb büntetés jár, mint korábban. Az elmúlt évek során a felelős állattartással, a megfelelő bánásmóddal szintén egyre többeket sikerült megismertetni. Kiemelte: a fiatalok megszólítása különösen fontos, ezért A kutya példányai hamarosan eljuthatnak az iskolákba is, elsőként az agrárszakképző intézményekbe.
Korózs Gábor, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége (MEOESZ) elnöke jelezte,
hogy az újság a társaság fennállásának 125. évében jelenik meg ismét nyomtatásban. Hangsúlyozta, hogy a kiadvány maga is nagy múltra tekinthet vissza, hiszen az elmúlt több mint száz évben kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan megjelent,
csupán az online kiadás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért is döntöttek a nyomtatott változat újbóli kiadása mellett a lap készítői, akik sok új ötlettel és tervvel készültek a megjelenésre.
Állandó helye lesz a kiadványban a 21. század állatjóléti és állattartói követelményeinek, a magyar kutyafajtákkal pedig a Hungarikum rovat foglalkozik. A lapot a MEOESZ minden tagja ingyen kapja, az érdeklődők pedig mostantól ismét megvehetik az újságárusoknál.
Január elején, öt kis pelyhes csibécske bújt ki a tojásából és kezdte meg a világ felfedezését, szüleik óvó szárnyai alatt. A fekete hattyú fiókák is merőben máshogy néznek ki apró korukban, mint kecses szüleik, de itt is hamar lesz a „rút” kiskacsából szénfekete, elegáns balerina.
A fekete hattyúk igazi mintaszülők. A monogám párkapcsolatban élő állatok nemcsak az utódnevelés feladataiban osztozkodnak, de már a tojások költését is -40 napon át- felváltva végezik – írja az Állatpark.
Míg a hazánkban élő 3 hattyúfaj a bütykös, a kis és az énekes hattyú is fehér tollruhát visel, az Ausztráliában őshonos fekete hattyú tollazata – a fehér evezőtollak kivételével – fekete, csőre pedig piros.
Fekete hattyú (Cygnus atratus) – Fotó: Flickr
Bár a fajnak Ausztrália az őshazája, betelepített madárfajként Új-Zélandon és Európában is előfordul. Tavak, folyók és mocsaras területek közelében él, ahol tápláléka nagyrészt olyan vízinövényekből áll, melyek a víz felszíne alatt nőnek.
Fekete hattyú (Cygnus atratus) – Fotó: Flickr
Mint minden réceféle, a fekete hattyú is egyszerre vedli le evezőtollait, ezért átmeneti időre (nagyjából 4-5 hétre) röpképtelenné válik. Ilyenkor nagyobb lagúnákon, folyótorkolatokban vagy tavakban nagy csapat – több ezret számláló – vedlő madár gyűlhet össze.
Az eddig ismert fajoknál akár tízszer nagyobb áramtermelésre képes zöldalga törzset azonosítottak a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársai – közölte a Magyar Kutatási Hálózathoz (HUN-REN) tartozó intézmény a honlapján.
A molekuláris fotobioenergetikai csoport szakemberei a zöldalgák áramtermelő képességét vizsgálták Nia Petrova vezetésével.
A növényi és állati életformák megjelenését a Földön a fotoszintetikus fényenergia-átalakítás tette lehetővé. A fotoszintetizáló fajok szerves anyagokat és oxigént termelnek a napfény energiájának segítségével, valamint szén-dioxid és víz felhasználásával. A fotoszintetizáló mikroalgák elektromos áram termelésre is képesek az úgynevezett bio-fotovoltaikus (BVP) eszközök alkotójaként, amelyek ígéretes potenciális megújuló energiaforrások.
A BVP-eszközökben a mikroalgák a fény energiáját megkötik, majd a fotoszintetikus rendszeren „átáramló” elektronok egy része az algasejtet elhagyva, úgynevezett mediátor molekulák segítségével elektromos áramot hoz létre. A jelenlegi BPV-eszközök hatékonysága azonban egyelőre annyira alacsony, hogy csak távoli tervként szerepel az ipari méretű felhasználásuk – írták.
A BPV-eszközök teljesítményének növelésére lehetséges megoldást nyújthatnak az erősen exoelektrogén algatörzsek, amelyek nagy elektromos áramsűrűség létrehozására képesek.
Nia Petrova és munkatársai azonosítottak egy zöldalga törzset (Parachlorella kessleri MACC-38), amely körülbelül tízszer magasabb áramtermeléssel rendelkezik, mint az irodalomban eddig ismertetett algafajok.
A MACC-38 áramtermelése elsősorban fotoszintetikus eredetű, és az algasejtek a folyamat során megőrzik életképességüket. A MACC-38 törzs alkalmazásával így jelentősen növelhető a BPV-eszközök hatékonysága, ami által a fosszilis energiaforrások egy negatív karbonlábnyommal rendelkező, igen ígéretes „zöld” alternatívájává válhatnak.
Kutatásuk eredményeit a HUN-REN SZBK munkatársai a Bioresource Technology című rangos folyóiratban ismertették.
Vörös vércse zsákmányával - Fotó: Palcsek István Szilárd
Igen, jól olvastad, nem elütés. Futva. Semmi elegáns szitálás, zuhanó repülésben pocokfogás. A földön rohannak. A vörös vércsék. Ki látott még ilyet?! Hát a Körös-Maros Nemzeti park sem nagyon, érdeklődve figyelik az eseményeket.
Ez a technika a békászó sasokra jellemző, de finoman szólva sem megszokott a vörös vércséktől. Bár kétség kívűl praktikus és rengeteg energiát lehet vele spórólni, ami télen nem jön rosszul.
Mint írják, a vörös vércsék vadászati technikájára főként az jellemző, hogy egy helyben lebegnek (szitálnak), onnan kémlelik a gyepet, majd hirtelen lecsapnak áldozatukra. Máskor egy magasabb kilátóhelyről (például kútgémről) figyelik a környezetüket. Decemberben azonban több példány esetében is megfigyeltük, hogy az alkalmas helyszíneken, a földön futva, gyors lépésekkel iramodnak a könnyen észrevehető, gyakori zsákmányállatok után. Ezzel a módszerrel, ilyen körülmények között kisebb energia befektetéssel is hatékonyan tudnak élelemhez jutni ezek a kiváló vadászok.
Futva vadászó vörös vércse a Körös-Maros Nemzeti Parkban – Ilyen se volt még – Fotó: Palcsek István Szilárd
Nem mellesleg, a vörös vércse hazánk egyik leggyakoribb és legismertebb ragadozó madara. Magyarországi költőállományának egy része rendszeresen áttelel. A téli időszakban a táplálékbázist szinte csak a mezei pocok jelenti számára, amely most bőségesen rendelkezésre áll a Kardoskúti-puszta rövidfüvű gyepein.
Európai mókus vagy vörös mókus (Sciurus vulgaris) - Fotó: Flickr
Tavaly összesen 130 különféle faj 2368 segítségre szoruló egyede kapott újabb esélyt a Fővárosi Állat-és Növénykert vadállatmentő központjában.
A tavaly megmentett állatok összesítése szerint az állatok több mint fele, 93 faj 1185 egyede madár volt. Az emlősöket 23 faj 965 egyede, a hüllőket és kétéltűeket pedig 14 faj 218 egyede képviselte – olvasható a tájékoztatóban.
A madarak közül legtöbben a széncinegék szorultak segítségre, 197 egyeddel, de sok fekete rigó (147 egyed), házi rozsdafarkú (73 egyed), nagy fakopáncs (58 egyed), molnárfecske (49 egyed), sarlós fecske (44 egyed) és füsti fecske (40 egyed) is akadt a mentett állatok között.
Széncinege – Kép: Nagy Károly – mme.hu
A ragadozó madarak közül a vörös vércsék szorultak a legnagyobb számban (35 egyed) segítségre, de több egerészölyv (20 egyed) és karvaly (15 egyed) is volt köztük, néhány kabasólyom (3 egyed), rétisas(3 egyed) és parlagi sas (2 egyed) mellett. Segítséget kapott 41 bagoly, míg fehér gólyából 28 egyedet mentettek meg.
Keleti sün (Erinaceus roumanicus) – Fotó: Pixabay
Az emlősök közül az előző évekhez hasonlóan is sünök voltak a legtöbben: 2023-ban összesen 523 tüskéshátú kapott segítséget, 403 denevér, valamint 25 vörös mókus, 11 nagy pele mellett.
Az elmúlt évben volt a legmagasabb a mentett állatok fajszáma, így a korábbi évekhez képest többféle, több különböző fajhoz tartozó állatnak nyújtottak segítséget a fővárosi intézményben.
A fővárosi állatkert szakemberei az elmúlt tíz évben húszezernél is több állatot mentettek meg – áll a közleményben.
Hazánk legnagyobb, az akár két méter hosszúra is megnövő kígyóját, a kaszpi haragossiklót választotta 2024-ben az év hüllőjének a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya.
Impozáns siklónkkal ennek ellenére nem könnyű találkozni, mert kerüli az embert, ezüstösen fénylő barnásszürke alapszíne pedig jól elrejti füves élőhelyén.
Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.
Mint írják, a nagyra nővő haragossiklónak sok táplálékra van szüksége. Szinte minden gerinces állatot elfogyaszt, amelyet el tud ejteni, és le tud nyelni. Zsákmányol gyíkokat, más kígyókat, madarakat, kisebb emlősöket, elsősorban rágcsálókat, még az ürgét is legyűri.
Seregélyt zsákmányoló haragossikló. A kifejlett példányok viszonylag nagy állatokat is képesek lenyelni. Fotó: Klép Sándor – MME
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya által végzett rádió-nyomkövetéses vizsgálatok megmutatták, hogy kaszpi haragossikló vadászat közben több hektárnyi területet jár be rendszeresen, a törzshelyétől fél kilométernél is messzebb eltávolodik, és vadászportyái több napig is tarthatnak, melyek során ürge- vagy pocokjáratokban vészeli át az éjszakákat vagy a kedvezőtlen időjárást – olvasható az összegzésben.
A közlemény kiemeli, hogy az MME utóbbi vizsgálatai felkeltették Jane Goodall, a világhírű főemlőskutató és természetvédelmi aktivista érdeklődését is, aki maga engedte szabadon az első, nyomkövetővel ellátott, azóta a nevét (Jane) viselő siklót.
A program ezáltal országos ismertségre tett szert, aminek jelentős szerepe volt a pesthidegkúti élőhely olimpiai hegyikerékpár-pályává alakítása ellen folytatott kampányban.
A kaszpi haragossikló nem vehető könnyen észre az aljnövényzetben, ahol éberen figyel, ha potenciális ragadozó közeledik felé. Fotó: Halpern Bálint – MME
A délkelet-európai elterjedésű kígyó a füves, bokros domboldalakon és száraz, meleg sztyeppén él a Balkán-félszigettől egészen a Krím-félszigetig. Elterjedésének északnyugati határát Magyarországon éri el. Hazánkban az elterjedése az élőhelyek eltűnése, felaprózódása miatt ma már sajnos igen szűk. Egy elszigetelt, de szerencsére meglehetősen erős populációja a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyón él. További kisebb szórványpopulációk élnek a Duna jobb partja mentén elterülő löszsztyepp-maradványokon (Paks, Dunaújváros, Dunakömlőd), valamint néhány elszigetelt állománya ismert a Budai-hegységben is, például a Sas-hegyen, a Budaörsi kopárokon és Pesthidegkúton is.
A kaszpi haragossiklót magyarul sokáig csak haragos sikló névvel illették. A változást részben az új, DNS-re alapozott törzsfejlődéstani vizsgálatok indították el, melyek arra világítottak rá, hogy az európai haragossiklók több önálló törzsfejlődési ágon szétszórtan helyezkednek el. Neve onnan ered, hogy zavarás, megfogás esetén vehemensen támad, mivel azonban nem mérgeskígyó, harapása nem veszélyes.
Vándorsólyom (Falco peregrinus) - Fotó: Czifrák Gábor - KMNP
Idén is telelnek vándorsólymok a Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén. A Montág-pusztán található Nagy-Zsombékon két példány rendszeresen felbukkan, az ott állomásozó vízimadarakra vadásznak – írja a nemzeti park.
A vándorsólyom a leggyorsabb állat a Földön, zuhanás közben akár a 400 km/órás sebességet is elérheti. Kozmopolita faj, gyakorlatilag az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordul. Kis számban a hazai középhegységekben is költ. Hazai állománya növekvő tendenciát mutat. Az Alföldön főleg az ősztől tavaszig terjedő időszakban találkozhatunk vele.
Ez a ragadozó madár jól tűri az emberi környezetet, ezért gyakran nagyobb városok magas épületeit választja éjszakázóhelyül. A Szegedi Dóm teteje például ilyen tradicionális éjszakázóhelynek számít. Békéscsabán, a református templom tetején és Orosházán, a víztorony tetején is megfigyeltünk már vándorsólymokat. Vadászni általában kijárnak a pusztai vizes élőhelyek környékére, de zsákmányukat elviszik a pihenőhelyükre és ott fogyasztják el. A városokon belül is vadásznak, rendszerint parlagi galambokra.
Vándorsólyom (Falco peregrinus) – Fotó: Flickr
December végére a Montág-pusztai Nagy-Zsombékban jelentős mennyiségű víz gyűlt össze, s mivel jégborítás nem alakult ki, így most is több százas récecsapatok állomásoznak a területen. A rétisasok mellett egy öreg és egy fiatal vándorsólyom is rendszeresen vadászik itt, a récék közül próbálnak zsákmányt szerezni.
A vándorsólymok a tél végén korán indulnak vissza telelőhelyükre, általában február végén már elhagyják az Alföldet.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
