A 444 szúrta ki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (BNPI) egy nem rég közétett videóját, amiben bemutattak egy 2019-es kameracsapdás felvételt, amin egy farkas a Bükk-fennsíkon lelkesen vonyít az éjszakában. A legjobb az egészben, hogy ennek a felvételnek hangja is van.
Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a tágabb térségünkben élő nagyragadozó fajok közül mindhárom előfordul, a farkas és a hiúz pedig állandó jelleggel megtelepedett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén.
A szakemberek szerint az itteni farkasok a néhányszáz négyzetkilométeres territóriumaikat őrizve családokat alkotnak. Létszámuk, falkanagyságuk azonban évről évre változik. A Természetvédelmi Őrszolgálat kameracsapdák és egyéb nyomok gyűjtése segítségével folyamatosan figyelemmel kíséri a farkasok létszámát, aktivitását. Ugyanakkor annak ellenére, hogy rendszeresen van szaporulat, a Bükk területén tartósan jelenlévő egyedek száma jelentősen nem fog változni – olvasható a Bükki Nemzeti Park oldalán.
Örülhetünk-e az ordasok bükki jelenlétének?
A válasz egyértelműen IGEN. E karizmatikus nagyragadozó faj puszta jelenléte is kiemelkedő természetvédelmi értéket jelent, nemzeti büszkeségre is okot ad. A farkasok, mint csúcsragadozók megtelepedése egyértelműen pozitív hatással bír az erdei életközösségek természetes folyamatainak érvényesülése terén.
A nagyragadozó pozitívan hat védett területeink természetes állapotára, a faj egyedeinek szelektív zsákmányolása révén segíti a vadgazdálkodást, és hozzájárul az élőhelyek természetes állapotának visszaállításához.
Fontos kiemelni azt a tényt is, hogy a középkori legendákkal ellentétben a farkasok
nem tekintik zsákmánynak az embert,
tehát ha kirándulót érzékelnek, akkor szinte kivétel nélkül olyan formában visszahúzódnak, hogy azt mi észre sem vesszük. Bár valóban, sokszor az erdei utakat is használják a területbejárásaik során, de messziről érzékelik az emberszagot, vagy hallják a hangjukat és elkerülik őket, arról nem is beszélve, hogy elsősorban az éjszakai órákban aktívak.