Ősidőktől vetélytársként tekintett az ember erre a nagyragadozóra és irtotta, vadászta, pusztította, ahol csak érte. Olyannyira, hogy nyelvünkből is eltüntette a farkas eredeti magyar nevét.
Egyre gyakrabban jelennek meg olyan cikkek, amelyek a Bükkben felbukkanó, megtelepedő, sőt szaporodó farkas családokról tudósítanak. Sajnos a híradások egy jelentős része negatív színben tünteti fel ezt a csodálatos nagyragadozót.
Farkasszempontból nagyot változott a világ az elmúlt évszázadokban. Egyedszámuk nagyban lecsökkent, bár tény, hogy a 1970-es évektől a faj szaporodása bizonyítottá vált az Északi-középhegységben. Nagyobb fordulópontont a 2004-es, valamint a 2014-es pusztító viharok jelentették a Tátrában, amely a farkasok élőhelyét is nagyban megtépázták, így azok a déli irányba terjeszkedve telepedtek meg hazánkban is. Itt megfelelő élőhelyeket találva maguknak, jelenleg már rendszeresen családokat alkotnak, szaporodnak is. – olvasható a Bükki Nemzeti Park oldalán.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei szerint az itteni farkasok a néhányszáz négyzetkilométeres territóriumaikat őrizve családokat alkotnak. Létszámuk, falkanagyságuk azonban évről évre változik. A Természetvédelmi Őrszolgálat kameracsapdák és egyéb nyomok gyűjtése segítségével folyamatosan figyelemmel kíséri a farkasok létszámát, aktivitását. Ugyanakkor annak ellenére, hogy rendszeresen van szaporulat, a Bükk területén tartósan jelenlévő egyedek száma jelentősen nem fog változni. A tapasztalatok szerint a szaporulatnak csak mintegy a fele éli túl az első két évét, a többiek elsősorban a különböző betegségek, tapasztalatlanságuk miatt szerzett sérülések miatt pusztulnak el.
Sajnos, ahogy az elmúlt évek tapasztalata azt is mutatja,
az illegális elejtés is komolyan károsíthatja a bükki farkas állományt.
Az Igazgatóság munkatársai más tudományos intézetekkel karöltve folyamatosan térképezik fel az itteni nagyragadozók „családfáját”, azaz a genetikai leszármazási kapcsolatainak feltárását.
Örülhetünk-e az ordasok bükki jelenlétének?
A válasz egyértelműen IGEN. E karizmatikus nagyragadozó faj puszta jelenléte is kiemelkedő természetvédelmi értéket jelent, nemzeti büszkeségre is okot ad. A farkasok, mint csúcsragadozók megtelepedése egyértelműen pozitív hatással bír az erdei életközösségek természetes folyamatainak érvényesülése terén.
A nagyragadozó pozitívan hat védett területeink természetes állapotára, a faj egyedeinek szelektív zsákmányolása révén segíti a vadgazdálkodást, és hozzájárul az élőhelyek természetes állapotának visszaállításához.
Nem elhanyagolható pozitívum, hogy a farkasok nyomása miatt csökken a patások erdeink természetes felújulását gátló hatása, ez pedig lehetővé teheti a fiatal növényzet természetes erősödését a korábban szétlegelt helyszíneken.
A természetes állapotokat jelző növényfajok száma kimutathatóan nő a nagyragadozók által rendszeresen járt területeken.
A természetes vegetáció visszatelepülése új élőhelyeket teremt, lehetőséget nyújt az őshonos ízeltlábú-, madár- és emlősközösségek állapotának javulásához is, ezáltal hosszú távon az erdőalkotó növénytársulások állapota is javul.
Az elmúlt években megjelent és sok kárt okozó sertéspestis kapcsán szintén kiemelkedő fontosságú az, hogy a farkasok általában a beteg, legyengült patásokra vadásznak, amellyel egyrészt jelentős mértékben mérséklik a fertőzések terjedését a prédacsoportokban, ám közvetve a háziasított fajok betegségeinek terjedését is csökkentik. A beteg állatok elejtése fenntarthatóbb mezőgazdasághoz és végső soron egészségesebb emberi közösségekhez is vezethet.
A természeti területeken gyűjtött kameracsapdás adatok elemzése azt is igazolja,
hogy az ember jelenléte sokkal nagyobb, (háromszor erősebb) zavarást okoz
a vadászható fajok számára, mint az itt előforduló farkasok.
Végül, de nem utolsó sorban fontos kiemelni azt a tényt, hogy a középkori legendákkal ellentétben a farkasok
nem tekintik zsákmánynak az embert,
tehát ha kirándulót érzékelnek, akkor szinte kivétel nélkül olyan formában visszahúzódnak, hogy azt mi észre sem vesszük. Bár valóban, sokszor az erdei utakat is használják a területbejárásaik során, de messziről érzékelik az emberszagot, vagy hallják a hangjukat és elkerülik őket, arról nem is beszélve, hogy elsősorban az éjszakai órákban aktívak. Nyomokat azért találhatunk, a pocsolyákban gyönyörűen rajzolódik ki a farkasmancs lenyomata a szarvas patája mellett.
