A Börzsönyben a hiúzok mellett időről-időre néhány kóborló farkas is felbukkan. E nagyragadozók nyomainak megfigyelésére a tél a legmegfelelőbb időszak. A friss hóban időnként akár a turistaösvények mentén is találkozhatunk a börzsönyi tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő állatok nyomaival – írja a Duna-Ipoly Nemzeti Park.
Az igazgatóság munkatársai vasárnap a farkas nyomában jártak, aki alkalmi vendég a Börzsöny területén.
A fokozottan védett nagyragadozók jelenléte természetvédelmi szempontból mindenképpen pozitív, hiszen elősegíti az erdei ökoszisztéma természetes folyamatait.
A faj védelme szempontjából kiemelt fontosságú feladat, hogy felmérjék előfordulásának pontos területeit.
A farkas nyomai leginkább egy nagyobb kutyáéra emlékeztetnek, azonban szakértő szemek számára egyértelműen megállapítható a különbség:
A farkas lábnyomai valamivel nagyobbak, elnyújtottabbak és hosszúkásabbak, mint a kutyáké. A kifejlett farkas mancsnyomainak hossza 10-13 cm, szélessége 7-9 cm között változik. A nyomok vonala, úgynevezett csapa „zsinórozik”, azaz a mancsnyomok egy határozott vonal mentén helyezkednek el, határozottan egy irányba tartanak és céltudatosabbak. A kutya nyomai ennél szertelenebbek, gyakran kóborolnak, megfordulnak illetve sosem távolodnak el jelentősen a turistautaktól, ahol a gazdájuk sétál.
Emellett a farkas nyomaiban a felső két ujjpárna és talppárna között jellegzetes X forma figyelhető meg, a mancsnyomok szimmetrikusak.
De vajon veszélyt jelent-e a farkas az emberre nézve?
A vadon élő farkas nagyon óvatos állat, és kerüli az embert, emiatt aztán kicsi a valószínűsége, hogy a turistautakon járva találkozunk vele. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor nem kell félni attól, hogy megtámadja az embert, ugyanis a farkas nem tekint zsákmánynak bennünket. Számunkra a farkasnál jóval nagyobb veszélyt jelenthet egy malacait védő vaddisznó koca, vagy egy kóbor kutyákból álló falka.
