Az erdei szalonka ilyen tájt a Mediterránumban kéne, hogy üdüljön, nem pedig váratlanul feröppennie a Maros-mentén, a bökény erdőben. Felmerül a kérdés, hogy mi a fenét keres itt, tél derekán, a Dél-Alföldön.
A Körös-Maros nemzeti park munkatársai pedig, meg is válaszolják a kérdést. Az erdei szalonka ugyanis csak a tavaszi és őszi vonuláskor bukkan fel errefelé. Magyarországon nagyon ritka fészkelő, döntően a tőlünk északabbra fekvő, kiterjedt mocsárerdős területeket választja költőhelyül. Telelni a Földközi-tenger vidékére vonul, mivel a táplálékául szolgáló, talajban élő gerinctelen állatokat, férgeket, gilisztákat csak fagymentes időben tudja kikotorni az avarból, illetve a talajból – olvasható a nemzeti park oldalán.
A január közepén megfigyelt példány klasszikus téli időjárási körülmények között, tehát meglehetősen hideg, fagyos időben került elő, s jöttünkre hirtelen felröppent az avarból. A galambhoz hasonló testméretű madár ránézésre egészségesnek tűnt, így valószínűleg csupán a korábbi enyhe időjárás miatt maradt még itt.
Az erdei szalonkát nagyon nehéz észrevenni, mert tollazata tökéletesen alkalmas arra, hogy elrejtse az erdei avarban. Így általában csak akkor látjuk meg, amikor néhány méterrel a lábunk előtt szinte függőlegesen felrepül és gyorsan továbbszáll, ahogyan ez a mostani példány is tette.
Az erdei szalonka kizárólag csak a talajszinten vagy a levegőben mozog, fákra, bokrokra nem száll.
Testméretéhez képest kifejezetten hosszú, vékony csőre van, amely segíti a táplálék felkutatásában.
