Az állatok téli álmának oka nem annyira a hideg, mint inkább a természetben fellelhető táplálék téli szűkössége. Állatkerti körülmények között viszont télen is biztosított a takarmány, így a Fővárosi Állatkert barna medvéje sem alszik téli álmot.
A mérsékelt égövben a tél sok állat számára jelent kihívást. Nemcsak a hideg miatt, hanem elsősorban azért, mert a legtöbb állat télen sokkal kevesebb táplálékot talál, mint a többi évszakban. Erre a kihívásra az állatok különbözőképpen reagálnak. Vannak olyan fajok, leginkább a madarak között, akik telente melegebb éghajlatra vándorolnak. Mások tartalékokat halmoznak fel, megint mások pedig a bőség hónapjaiban igyekeznek annyira felhizlalni magukat, hogy sikeresen vághassanak neki a táplálékban szűkösebb időszaknak.
Az is egyfajta stratégia, amikor az állatok a tél folyamán igyekeznek minimálisra csökkenteni energiafelhasználásukat. Ehhez azonban a legtöbbször nem elegendő, ha egyszerűen csak keveset mozognak, hiszen például az emlősökre és a madarakra jellemző állandó testhőmérséklet fenntartása is sok energiát igényel. Az energiával való spórolás tehát ezeknél az állatoknál speciális élettani megoldásokat igényel.
A téli álom lényegében nem jelent mást, mint hogy az állat anyagcseréje az energiatakarékosság érdekében a téli nyugalmi időszakban „takaréklángon” ég, sok fajnál még a testhőmérséklet is lecsökken 10°C alá, ami normál esetben egy „melegvérű” állat számára már halálos mértékű kihűlést jelentene. Azok az állatok viszont, amelyek képesek a hibernációra, ezzel a módszerrel sikeresen vészelik át a telet.
A hazai fajok közül például a denevérek, a pelék, vagy éppen a sünök tipikus téli álmot alvó állatok, akik, ha egyszer már téli álomba merültek, külső behatásra csak nagyon nehezen ébrednek fel idő előtt. Ezért is szorulnak gondoskodásra az ilyen állatok, ha mondjuk telelés közben megzavarják őket. Például, ha egy csapat denevér egy épület valamelyik félreeső, védett zugában telel, de ez a védett zug valamilyen építési vagy bontási munka miatt napvilágra kerül, az ott rejtőző állatok segítség nélkül biztosan elpusztulnak. A budapesti állatkert számos alkalommal nyújtott már segítséget ilyen ok miatt veszélybe került denevéreknek.
A barna medvék téli álma már nem annyira tipikus, annak ellenére, hogy kulturális okok miatt a téli álmot alvó állatok közül legelőször a medve szokott az emberek eszébe jutni. Ezek az állatok azonban nem alszanak olyan mély téli álmot, mint az említett kisemlősök, jóllehet ők is sokkal kevésbé aktívak, sokkal többet alszanak, és az alvás idején az ő testhőmérsékletük is jó pár fokkal lecsökken. De szó sincs hibernációról, ráadásul szükség esetén aránylag hamar fel is képesek ébredni. Azt lehet tehát mondani, hogy a barna medvék anyagcseréjének intenzitása ilyenkor a szokásosnak csak a háromnegyedét éri el.
Érdekes megfigyelés, hogy a téli álom nem feltétlen velejárója a barna medvék életének, csak olyan élettani lehetőség, amellyel szervezetük szükség esetén élni tud. A faj Európa, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részét is magába foglaló elterjedési területén belül vannak olyan élőhelyek is, ahol a telek viszonylag enyhék szoktak lenni, a globális éghajlatváltozás miatt pedig mostanában még enyhébbek. Ezeken a vidékeken a kutatók azt figyelték meg, hogy az ott élő barna medvéknél akár teljesen el is maradhat a téli nyugalmi időszak.
Lényegében ez történik az állatkertekben, így nálunk is, hiszen itt nem kell téli ínséggel számolni. Az állatainkról való gondoskodás folyamatos, ezért aztán a barna medvét is a kifutón láthatja a nagyközönség.
Ide tartozik, hogy az állatkertbe látogatók most épp egy új barna medvével ismerkedhetnek, mert nemrégiben „medvecserét” hajtottak végre, éspedig a Veresegyházi Medveotthonnal több évtizede fennálló együttműködésük részeként. Korábbi barna medve, Balu a medveotthon lakója lett, helyette pedig egy másik medve, a Hugi nevű nyolcéves nőstény állat vette birtokba a kifutót.
Zoobudapest
Kiemelt kép: Fővárosi Állatkert-facebook
