A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnál talált új otthonra 89 mentett rőt koraidenevér (Nyctalus noctula). Az állatok a tiszaugi denevértoronyban folytatják téli pihenőjüket. A denevérek a Fővárosi Állat- és Növénykert gondozásában álltak, miután különböző okokból a mentőhelyre kerültek, most megerősödve szabadon engedhették őket a szakemberek – írja a nemzeti park.
A 89 példány között van egy 68 egyedből álló kolónia is, melyek Budapest XXII. kerületéből kerültek be az állatkerti vadállatmentő központba tavaly decemberben. Szokatlan helyen, egy felújítandó lakás teraszán, a lomok között bukkantak a lakók az állatokra, és rögtön értesítették a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatát. A telelésben megzavart állatok hamar biztonságba kerültek és mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot.
Nagy Ágnes, a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa elmondta, hogy 68 denevérből 18-nak a súlya kevesebb volt az ideálisnál, így őket pár napig még etették, mielőtt követhették a többieket a telelőbe. A lakók felelős hozzáállásának és a gyors intézkedésnek köszönhetően ezekkel a példányokkal végül nem sok tennivaló volt, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ágnes hangsúlyozta, hogy a telelésükben megzavart állatok sorsa az emberektől függ, túlélésük szempontjából kulcsfontosságú, hogy mihamarabb a megfelelő kezekbe kerüljenek.
A többi 21 példány az ország több pontjáról érkezett a tél folyamán, jószándékú, segítő emberek közreműködésével. Legtöbbjüket legyengülve, a járdán találták.
A mentőhelyen megerősödött, jó kondiban lévő példányok készen állnak a szabadon engedésre. Mivel a denevérek ilyenkor még a telelésüket végzik, egy mesterséges telelőhelyre, ún. denevértoronyba kerülnek. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak 14 ilyen tornya van a működési területén. A torony rendszerint 6-8 m magas, betonból vagy fából készült építmény, melynek magasan van egy szűk berepülő nyílása. Itt több száz denevér is biztonságosan telelhet, és a szaporodásukhoz is megfelelő körülményeket biztosít.
A rőt koraidenevér hazánk leggyakoribb denevérfaja. Gyakran láthatjuk lakott területen és erdőkben egyaránt, rendkívül alkalmazkodó képes faj. Tömeges lehet az előfordulása a panelházak hasadékaiban, régebbi épületek tetőszerkezetében.
Sajnos ez gyakran konfliktushoz vezet a lakókkal, mivel hangos az állatok cincogása, ürülékükkel bepiszkítják a párkányt és néha a szobába is berepülhetnek. Erdős területeken a fák odvaiban, kéregrepedésekben bújnak meg. Novembertől márciusig téli álmot alszanak, de ezt többször megszakítják. Ha enyhe az idő és kissé felmelegszik a levegő, kirepülnek búvóhelyükről és télen is vadásznak. Gyors röptűek, sebességük elérheti a 50 km/h-t. Repülés közben folyamatosan hallatják ciccegés-szerű hangjukat. Elképesztő mennyiségű szúnyogot és egyéb repülő rovart zsákmányolnak, a rőt koraidenevérek pedig kifejezetten kedvelik a nagyobb bogarakat, például a különböző cserebogarakat is. Egy denevér egy éjszaka során akár 1000 szúnyogot is elfogyaszt, nem kell hát ragoznunk, milyen fontos nekünk, embereknek a védelmük.
