Igen, amilyen furán hangzik, olyan szokatlan is. A kis kekrics úgy gondolta, hogy nem levelet és toktermést hoz, amit ilyenkor szokás egy kikericsnek, hanem inkább virágzik. A kis-balatoni természetvédelmi őrszolgálat lett figyelmes a rózsaszínes-lilás virágokra, amelyeket ugyan jól ismerünk, de nem márciusban.
Az őszi kikerics (Colchicum autumnale), nevének megfelelően, augusztus és október között virágzik, tavasszal a hosszú, fényes, harsogóan zöld levelei hajtanak ki. A lándzsa alakú levelek között bújnak meg az előző évi virágokból fejlődő toktermések, ezek szintén tavasszal törnek a talajfelszín fölé. Nyárra mind a levelek, mind a termések elszáradnak. Gömbölyű magjai éretten sötétbarnák, kemények, frissen ragadósak, terjesztésüket hangyák végzik – írja Fejes Éva, a Kis-Balaton – Nagyberek Tájegység munkatársa.
A levelek által tavasszal termelt tápanyagok a föld alatti hagymagumóban raktározódnak. Ebből a tartalékból fejlődik – általában kora ősszel – a többnyire hat szabad lepel alkotta virág.
Ezt az érdekes egyedfejlődést régen a „filius ante patrem” kifejezéssel jellemezték, amely annyit tesz: a fiú megelőzi az apát,
ezzel utalva arra, hogy az adott naptári évben a magvak a virágok előtt lesznek láthatóak.
Tavaszi virágzása nem ismeretlen, de szokványosnak semmiképp sem mondható.
Az őszi kikerics termőhelyei az üde rétek, mocsárrétek, nyirkos talajú kaszálók, irtások. A Dunántúlon nem ritka, az Alföldön szórványosan fordul elő. Európában a Brit-szigetektől a Balkán-félszigetig találkozhatunk vele. A legenda szerint a kikericsfélék, így e növény elnevezése Kolkhisz ókori királyságból (mai Grúzia területe) származik, ahol a méregkeverő királylány, Médea, őszi kikericset használt főzeteihez. A növény minden része mérgező. Az érett magból kivont kolchicint a növénytermesztésben használják, valamint az orvostudomány is foglalkozik vele rákgyógyászati kísérletekben.
