Magyarországon nagyon ritka amerikai vendég, Európába kevés egyede jut el, ezek a közép-amerikai telelőhelyeik helyett érkeznek főleg a Brit-szigetekre. Mivel a fajt madárkertekben viszonylag nagy számban tartják, nem kizárható, hogy a jövőben szökött egyedeit is megfigyelik hazánkban.
A kékszárnyú réce (Anas discors) egy észak-amerikai récefajta, amely egészen Dél-Amerika északi részeire vonul el telelésre. Méreteiben a böjti récéhez hasonló, de rövidebb, teltebb madár.
A csőre és a szeme között egy fekete keretbe foglalt félhold alakú fehér folt található, az arca szürke, zöldeskék színezettel. A feje teteje és az álla fekete, hasa, melle és szárnytollai világosbarna-sötétbarna foltokkal tarkítottak, akárcsak a hát, és szárnytollai. A hát hátsó része és a farktő feketésbarna, farktollai feketék. A rövid és közép fedőtollak égszínkékek, nagyobb része fehér, a szárnytükör kékeszöld. Írisze barna, lába sárgászöld, fekete úszóhártyával, a csőre szintén fekete. A fiatalok színe hasonló az öregekéhez, csak valamivel sötétebb és mattabb, szárnyuk szürkéskék, a tükör fénytelen.
Április végén, május elején vonul költési helyére. Vonuláskor előszeretettel keresi fel a rizsföldeket és a lapos lagúnákat pihenés szempontjából. A költéshez gyér növényzetű, mocsaras partrészt keres. Május közepén kezdi el a tojásrakást, jól takart, száraz helyre, a víz közelében.
A fészkét általában egy héttel a tojásrakás előtt elkészíti, amely egy kis gödörből, benne száraz fűből és pihetollakból áll.
A fészekalj legtöbbször 10-12 szürkésfehér színű tojás. A kelési idő általában 21-23 nap, de ez egy-két nappal több is lehet. Kelés előtt a gácsér elhagyja a tojót, és elkezdi a vedlést. A kicsiket a tojó az aljnövényzetbe rejtve egyedül neveli. Gyorsan nőnek, hiszen augusztus végén ők is költöznek a szülőkkel együtt. A fiatalok a következő év februárjában érik el teljes színüket. Táplálékukat főleg a víz felszínén szerzik, amelynek 1/3-ad része állati, 2/3-ad része növényi eredetű.
Volier-ben is eredményesen tenyészthető, békés, a többi fajtával jól megfér. Teleltetése fagymentes helyen, vastag szalmán történik, nem különösebben érzékeny a hidegre. Fészkeléséhez búvóhelyet kell kialakítani a medence szélén, a tojásrakáshoz preferálja a buja aljnövényzetet. A kicsiket száraz, meleg helyen kell nevelni, kezdetben több állati eredetű lágyeleséget (pl. lisztkukacot) kell biztosítani számukra, később inkább növényi eredetű táplálékot (pl. békalencsét). Az öregek táplálása nem tér el más fajtákétól.
Ha van rá mód, a kékszárnyú réce esetében is kerülendő a szárnycsonkítás, mint minden más récefajtánál, mert az ép szárnyú egyedeknél bizonyítottan jobb a szaporulat, és szökés esetén nagyobb esélyük van a túlélésre, vagy esetleg a visszatérésre.
A nálunk kóborlóként megjelenő egyedek mindenképpen kíméletet érdemelnek, de a természetes élőhelyek megfelelő kezelésén és a vadrécék általános védelmén túl nincs egyéb hazai tennivaló a faj védelmében.
