Nyolc pár holló rakott fészket idén a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kígyós-Ugrai Tájegységén. A fészkek feléből már ki is repültek a fiókák, komoly tempóban nyomják ezek a szép és okos madarak.
A holló – a rétisas mellett -, az egyik legkorábban költő madarunk. Gyakran már februárban teljes a 4-6 tojásból álló fészekalja, melyből 3 hetes kotlást követően kelnek ki a fiókák, és 5-6 hetes korukra röpképesekké válnak – írja a Nemzeti Park a weboldalán.
A KMNPI Kígyós-Ugrai Tájegységén idén nyolc pár holló költését regisztrálták. Találtak fészkeket többek között a Körösközi erdőkben, a Kis-Sárréten és a Körös menti síkon is. Négy párnál már igen korán, április közepén kirepültek a fiókák. A többi fészek lakói is minden bizonnyal hamarosan szárnyra kelnek.
A holló földünk legnagyobb varjúféléje. Tollazata fénylő fekete, a farka ék alakú. Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is elterjedt, ahol több alfaja is él. Hazánkban a múlt század ’70-es, ’80-as éveiben rendkívül megritkult az állománya, de mára már általánosan elterjedt. A Dél-Tiszántúlon is rendszeres, de kisszámú fészkelő. Kedveli az idős tölgy-kőris-szil ártéri ligeterdőket, de ritkábban kisebb erdőfoltokban is megtelepszik. Egyes párok előszeretettel fészkelnek a nagyfeszültségű elektromos vezetékek tartóoszlopain is, az ottani fészkeket gyakran foglalják el később a kerecsensólymok.
Mindenevő, jelentős mennyiségű dögöt is fogyaszt, főként télen. Ezen kívül rovarokat, puhatestűeket, hüllőket és apró kisemlősöket is zsákmányol. Télen nagyobb csoportokba verődhet. A Körösök vidékére az Erdélyi-szigethegységből érkeznek telelő madarak.
