Az elmúlt ötven évben a siketfajdok száma 90 százalékkal csökkent Skóciában. A legtöbb madár a Cairngorms Nemzeti Parkban él, ezen belül is a Királyi Madárvédelmi Liga (RSPB – Royal Society for the Protection of Birds) skóciai Abernethy erdeje alkotja a faj utolsó védőbástyáját – írja a BBC nyomán a magyarmezogazdasag.hu.
Kimondhatjuk, hogy Skócia egyik legritkább madara a siketfajd. Most a sikeres visszatelepítés után, az erdőben kószáló és legelő szarvasmarhák segítenek egy olyan élőhely kialakításában, ami megfelelő a siketfajd számára, így biztosítva a faj fennmaradását.
Michael Butler, a terület felügyelője szerint,
a jószágok taposásukkal visszaszorítják a csarabot és más olyan növényeket, melyek elnyomnák az kék áfonya bokrokat. A fajdok fiókái az áfonyán élő rovarokkal táplálkoznak.
A siketfajd őshonos Nagy-Britanniában, azonban a 18. század közepén kihalt. Ennek oka elsősorban az erdei élőhelyének tragikus eltűnése. 1837-ben Svédországból telepítettek be madarakat Perthshire-ba, majd később a skót fenyvesekbe. Azonban több probléma is felmerült: az emberi zavarás, az élőhelyek elvesztése, a ragadozók és a klímaváltozás mind a világ legnagyobb testű fajdféléjének állománycsökkenéséhez vezetett.
Már korábban is használtak teheneket más skót területeken is arra, hogy javítsák a természetes élőhelyeket. A Dumfries mellett lévő Mabie erdőbe például a galloway marha öves színváltozatú egyedeit telepítették. A jószágoknak köszönhetően a növényzet nem tud magasra nőni, így olyan vizes, saras lapályokkal tarkított élőhely jön létre, ahol az árvácska-gyöngyházlepkék jól érzik magukat.
