Nyár elején a sötétedés beálltával erdőszéleken, parkokban sétálva gyakran láthatunk apró, zölden világító pontokat, a szentjánosbogarak fényét.
A nőstény szentjánosbogarak nem tudnak repülni, így ők a fűben ülve küldik fényjeleiket, hogy az alacsonyan szálló hímek megtalálhassák őket. Ezért láthatjuk, hogy némelyik zöld fénypont a talaj közelében pislákol, míg mások a levegőben táncolnak. A szentjánosbogarak násza este 9 és 10 óra között zajlik, és a szemlélődő ember számára leginkább egy mesebeli tündértáncnak tűnik.
A világon ismert mintegy 2000 szentjánosbogár fajból körülbelül 50 található meg Európában, Magyarországon azonban csak 3 faj él. A hímek alig nagyobbak 1 cm-nél, míg a nőstények elérhetik a 2,5 cm-es méretet is.
A világítás a szentjánosbogaraknál a hímek és nőstények egymásra találását segíti elő. A fényt a potrohuk utolsó szelvényében található világítószerv segítségével bocsájtják ki.
Kevesen tudják, hogy a szentjánosbogarak lárvái csigákkal táplálkoznak. A nagyobb csigák túlélhetik a szentjánosbogár lárva támadását, a kisebb csigák azonban biztos táplálékul szolgálnak a lárvák számára.
A lárvák 1-2 évig fejlődnek, majd végleges méretüket elérve bebábozódnak, hogy május-júniusban kikelhessenek a kifejlett példányok. A kifejlett bogarak már nem vesznek magukhoz táplálékot, az ő életük csupán a szaporodásra koncentrálódik, párzás és a peték lerakása után rövidesen elpusztulnak.
A szentjánosbogarak hazánkban minden tájegységben előfordulnak dús aljnövényzetű erdőszéli, vagy parkos területeken. Megfigyelésüket könnyítik a szervezett keretek között zajló, esti szentjánobogár-séták, melyek országszerte több helyen is elérhetőek. További információ a www.bogarmester.hu oldalon.
Forrás: MME
Kiemelt kép: Hím szentjánosbogár az éjszakában (Fotó: Ritzel Zoltán).
