Két új, érdekes fajjal bővült a Mérgesházban bemutatott állatok köre. A fehérajkú bambuszviperával és a mangrove viperával. Mindkét mérgeskígyó faj Délkelet-Ázsiában őshonos – olvasható az állatkert oldalán. A kígyók kissé félelmetesek, ám annál gyönyörűbbek, érdemes őket megismerni.
A két, egymással viszonylag közeli rokonságban álló kígyófaj egyaránt Ázsia délkeleti részén őshonos, és mindkettőre igaz, hogy egy méternél nemigen nő hosszabbra. A bambuszvipera főleg nyílt erdőségek lakója, ennek megfelelően leginkább a fák és cserjék ágain szeret tartózkodni.
A mangrove vipera, ahogyan arra a neve is utal, a mangrove erdőket és egyéb part menti erdőket kedveli, ahol főként az alacsonyabban lévő ágakon tartózkodik. Mindkét faj tápláléka főként kisemlősökből, illetve időnként madarakból, kisebb hüllőkből vagy békákból áll. Zsákmányukat mérgük segítségével teszik ártalmatlanná.
Egy kis történelem
A Mérgesház, ahol a két újonnan érkezett kígyófaj látható, 2009-ben nyílt meg. Emeletén Közép-Európa egyik legnagyobb mérgeskígyó bemutatóját alakítottuk ki, de a földszinti férőhelyeken vannak nem mérges fajok is. Köztük hüllők, mint például a tigrispitonok vagy az aldabrai óriásteknősök, sőt emlősök is, mint a cebui disznó és a kínai muntyákszarvas.
Az épület központi része egyébként eredetileg zebraistállónak épült 1912-ben, Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint. Az 1930-as években a kenguruk számára alakították át, és ettől kezdve egészen 2008-ig elsősorban erésznyeseket mutattak be ebben az állatházban. Persze az épület maga időközben jelentősen átalakult, elsősorban az 1980-as évek végén kezdődött, és 1991-ben befejeződött átépítés nyomán, amelynek során az eredeti épületet mindkét végén jelentősen kibővítették és emeletet is építettek rá. Az újjáépítés terveit akkor Beőthy Mária készítette.
