Kizárólag Északnyugat-Kolumbiában honos majmokból alig 2000 felnőtt egyed élhet vadon, míg a teljes állománya valószínűleg nem haladja meg a 7000 egyedet. Mint kritikusan veszélyeztetett állatfaj, az európai állatkertek is az elsők között hoztak létre tenyészprogramot a Liszt-majmocskák megőrzésének segítésére – írja a Miskolci Állatkert.
Ehhez a programhoz az állatkert 2010-ben csatlakozott. Azt követően több kölyök is világra jött, az elmúlt időszakban azonban csak egyetlen egyedet láthattak az arrajárók. Most azonban újra nagy reményekkel tekintenek a Liszt-majmocskákra, hiszen a közelmúltban egy teljesen új tenyészpár érkezett az állatkertbe.
A párból a kétéves nőstény még a nyár elején érkezett. Nem kellett neki nagy utat megtennie, ugyanis a Nyíregyházi Állatparkból költözött Miskolcra. A négyéves hím utazása azonban ennél tovább tartott, hiszen az Olaszország északi részén fekvő Le Cornelle nevű állatkertből hozták még augusztusban. A két állat már együtt látható Trópusi-házi kifutójukban, az első találkozásuk alapján pedig az állatkert optimistán várja, hogy hamarosan családot alapítsanak, és hosszú évek után újra kis Liszt-majmocskák tekeregjenek, ezzel segítve ennek a kritikusan veszélyeztetett főemlősfajnak a megőrzését.
A Liszt-majmocskák másik magyar neve a gyapjasfejű tamarin (Saguinus oedipus). A Liszt nevet csak a magyar és német nyelvterületen használják erre a fajra, ez ugyanis
Liszt Ferencre utal: a majmocskák sörénye a híres magyar-osztrák zeneszerző időskori hajviseletére emlékeztette a korábbi névadó zoológusokat.
A Liszt-majmocskák – a többi karmosmajomfajhoz hasonlóan – igazán gondos szülők, hiszen az utódokat közösen nevelik: a kölyköket gyakran az apa hordozza, az anya rendszerint csak a szoptatás idejére veszi magához őket. A faj fennmaradását elsősorban az élőhelyéül szolgáló esőerdők irtása fenyegeti, de mind a mai napig jelentős problémát okoz a természetből kiszakított egyedeknek az illegális házikedvencként való tartása is. Állatkertekben azonban szerencsére gyakori fajnak számít, hiszen a nyilvántartások szerint világszerte mintegy 300 intézményben, több mint 1200 példányát tartják, ennek pedig közel a fele az európai tenyészprogramban vesz részt.
