A gólyatöcs, ez a hosszú lábú, hosszú csőrű madár, hazánkban alapvetően alföldi elterjedésű faj. Az olyan sekély vízzel borított területeket kedveli, amelyeket táplálkozás közben még meg tud lábalni, és ahol költési időben, a növényzetben el tudja rejteni fészkét – írja Völgyi Sándor, a Duna-Dráva Nemzeti Park honlapján.
A Dél-Dunántúlon jobbára csak vonulási időszakban találkozunk vele, ám egyes években, amikor a körülmények kedvezőek számára, néhány pár a költéssel is megpróbálkozik.
Idén, május végén, kollégánk egy használaton kívüli halastómederben bukkant két költő párra a Dél-Zselic egy eldugott szegletében.
Baranyának ez az erdős dombokkal, rétekkel kísért patakokkal, tavakkal tarkított része nem tipikus gólyatöcs élőhely. Ám a tómederben kialakult sekély vízborítás, és a szegélyekben felverődött ritkás növényzet maradásra bírta a madarakat, és néhány pár bíbic társaságában költésbe kezdtek. A nemzeti park az észlelés után azonnal felvette a kapcsolatot a tó kezelőjével, aki a hír hallatára biztosította, hogy a madarak sikeres költésének érdekében a tóban a nyár végéig megtartja az alacsony vízszintet.
Reméljük, hogy közreműködésével idén Baranyában is kelnek majd gólyatöcsfiókák.
A gólyatöcs (Himantopus himantopus) Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
