A méhek védelme nagyon fontos. Erre hívja fel a figyelmet a Fővárosi Állat és Növénykert.
A csillagászati tavasz beköszöntével a természet ébredése végre célegyenesbe fordult. Rügyek pattannak, hajtások tornásszák magukat a melengető napfény felé. A tavasz első virághírnökei ilyenkor már kezdik átadni helyüket a következőknek, és a fokozatosan előmerészkedő viráglátogató rovarok egyre nagyobb választékban találhatnak maguknak beporzásra váró friss kelyheket.
Így kezdődne az ideális tavasz az ideális természetben, ahol zökkenőmentesen folyik a növénytakaró következő generációjának megfogantatása, ahol rendelkezésre áll elegendő rovar a virágpor közvetítéséhez, és létezik elegendő virág a szorgos kis közvetítők életben tartásához. A jelenlegi helyzet azonban világszinten ennek az ellenkezője felé halad, és ez sajnos nem csupán a természetes vegetáció fennmaradását, hanem az élelmiszernövényeink túlnyomó többségét is veszélyezteti.
Bajban a méhek!
A természetvédők már évek óta kongatják a vészharangot, a rovarirtó szerek visszaszorítását, a méhbarát vegyszerhasználatot és a nagyüzemi mezőgazdaság ésszerűbb átalakítását szorgalmazva. Sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenleg rövidtávon sikeresnek tűnő technológiák alkalmazásával a következő generációk életfeltételeivel játszunk.
A felelőtlen vegyszerhasználatról és az általa okozott több milliós károkról a méhészek sokat mesélhetnének, pedig a gazdák alapvető érdeke, hogy a gyümölcsfákat, a repcét vagy akár a napraforgót elegendő méhecske látogassa, és ezek ne az út szélén vagy a szántóföldek közepén végezzék, érintésre felszívódó idegmérgektől remegve. És ez még a jobbik eset, mivel az azonnal ölő mérget legalább nem tudják visszavinni a kaptárba, nem irtják ki vele a lépeken szorgoskodó társaikat, és az később nem kerülhet a mézzel együtt az asztalunkra. Ilyen hatásúak például a neonikotinoid tartalmú szerek, ¬amelyeknek használatát, még ha a kelleténél később is, de pár éve szerencsére betiltották az Európai Unióban. Ám a méhészeti híradásokban a vegyszerek okozta tömeges méhpusztulásokról szóló esetek sajnos azóta is rendszeresen visszatérnek, és nem csupán a szántóföldek környékéről…
Méhbarát vegyszerhasználat
Mit tehetünk mi, hétköznapi kerttulajdonosként, vagy erkéllyel, esetleg széles ablakpárkánnyal rendelkező városlakóként a méhek és más beporzó rovarok megmentéséért? Lehet, hogy hihetetlenül hangozik, de igen sokat. Csupán kicsit több odafigyeléssel, megfelelő növények választásával, valamint a kézműves hajlammal kevésbé megáldottak számára is könnyen elkészíthető méhmenedékekkel óriási segítséget nyújthatunk a méhecskéknek. Cserébe visszavonzhatjuk a természet egy kicsiny, de jelentős darabját a városi környezetbe, az ablakunk elé, és közelről megcsodálhatjuk e szorgos kis lények mindennapjait.
Elsőként érdemes szem előtt tartanunk a növényvédő szerek helyes alkalmazását! Amennyiben kivédhetetlen a kártevők elleni vegyszeres védekezés, egy kevés odafigyeléssel méhek százainak életét menthetjük meg, nem beszélve arról, hogy ezzel gazdagabb termésre is számíthatunk. A megoldás titka a méhkímélő technológiában rejlik. Ennek legfontosabb pontjai a következők:
1. Csak méhkímélő szereket használjunk!
2. A permetezést este végezzük, miután a méhek visszatértek a kaptárba, legkorábban a naplemente előtt 1 órával kezdve, legkésőbb 23 óráig befejezve, hogy a szermaradványok a korán kirepülő méhekre se hassanak már!
3. Ne kombináljuk a vegyszereket, mert külön-külön ártalmatlan szerek keverékéből is keletkezhet méhekre veszélyes egyveleg!
A vadméhek nem vadak!
Nagyon fontos tudni, hogy nem csupán a közismert házi méhek végzik a növényeink beporzását, hanem rajtuk kívül különböző vadméhfajok (hazánkban több, mint 700) és egyéb rovarok is részt vesznek benne. Összefüggés rejlik a különböző virágformák és a beporzók típusa között is, például a paradicsom virágportokjából a poszméhek képesek a leghatékonyabban kirázni a virágport, míg a petúnia elkeskenyedő virágtölcsérének mélyére a lepkék hosszú pödörnyelve ér csak le, a sárgarépa ernyős virágzata pedig elsősorban a beporzó légyfélék számára ideális nektárforrás.
Így a háziméhek sem alkalmasak bármilyen növény beporzására, tehát, bár hazánk az egy négyzetméterre jutó méhcsaládok számában az első helyen áll Európában, a kertekben és veteményesekben a vadméhekre is jelentős feladat hárul.
A vadméh elnevezés azokat a méhfajokat illeti, amelyeket nem háziasítottunk. Vadságuk tehát nem a vérmérsékletükre utal, sőt ezek a rovarok kifejezetten szelíd természetűek. Szabad életmódjuknak köszönhetően azonban e fajok jóval kiszolgáltatottabbak a környezeti hatásoknak, mint a háziasított társaik. A monokultúrás nagyüzemi gazdálkodás, a virágzó rétek és más természetes élőhelyek művelés alá vonása, a „gazos területek” felszámolása, a rendszeresen nyírt gyepfelületek elterjedése mind-mind hozzájárult a táplálékforrásaik eltűnéséhez, és a számuk drasztikus lecsökkenéséhez. Velük párhuzamosan pedig a beporzásukra szoruló növények száma is fogyatkozni kezdett.
Méhcsárda az erkélyen
A vadméhek megmentésére kialakíthatunk méhbarát kerteket és balkonokat azzal, hogy hozzájárulunk az egész éves nektár- és virágporellátásukhoz. Ehhez megfelelő virágokat kell választanunk a számukra. Muskátli helyett ültessünk inkább zsályát vagy körömvirágot, mályvát, búzavirágot, varjúhájat, csillagfürtöt, levendulát vagy mézontófüvet (facéliát). Az is megkönnyíti a dolgunkat, hogy a fűszer- és gyógynövényeink is kiváló nektárforrások. Vadméheink hazai növényfajokhoz szoktak, ezért érdemes a honi fajok között válogatnunk. A méhbarát kerthez és erkélyekhez több forrás is kínál növénylistákat, ezért a növényválogatáshoz érdemes körülnézni az interneten (itt például a balkonnövényekhez adnak segítséget ).
Vizet igen, cukrot ne!
Tehetünk ki rovaritató tálat is a kertbe és az erkélyre, ahol a méhecskék a szomjukat olthatják. Ügyeljünk arra, hogy kavicsokkal, esetleg mohával csökkentsük a szabad vízfelületet, hogy ne tudjanak belefulladni.
Cukros vízzel vagy mézzel több okból se etessük a méheket! Egyrészt a cukros folyadékot a házi méhek mézkészítésre fogják felhasználni, ami ahhoz vezethet, hogy a cukortartalom miatt mézhamisítás címén megtagadhatják a méhésztől a méz felvásárlását. Mézet pedig azért nem szabad kitennünk nekik, mert abban a méhekre veszélyes mikroorganizmusok lehetnek. Virágokkal jóval biztonságosabban táplálhatjuk a méhecskéket, mert az etető körül összegyűlő, szorosan érintkező rovarok olyan veszélyes kórokozókat adhatnak át egymásnak, amelyek egész méhcsaládok kipusztulását okozhatják.
Szálloda méheknek
A vadméhek egy része üreges növényi szárakba, sziklarepedésekbe, és más természetes eredetű üregekbe készíti el az ivadékbölcsőit. Mi is segíthetünk abban, hogy minél több ilyen helyet találjanak, mégpedig saját készítésű méhhotelekkel. Nádszálakból, bambuszból vagy fahasábokba, téglákba fúrt lyukakból állíthatunk össze számukra utódnevelő bölcsőket, amelyekre azért is nagy a szükség, mivel ezek a méhek csupán egy nyarat érnek meg, és ezzel segíthetjük az eljövendő generáció létrejöttét. Az üregekben virágport halmoznak fel a lárváik számára, amelyek azon nevelkednek, majd bebábozódnak, hogy kikelve átvegyék a szüleik helyét a következő évben.
Fővárosi Állat és Növénykert
