A kaszálások okozta természeti károk felmérésében is segíthetnek a méregkereső kutyák, az állatok hatékonyan bevethetők a kaszálások során akaratlanul elpusztított védett gerinces állatok és apróvadfajok felderítésében.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület méreg- és tetemkereső kutyás egysége az elmúlt hét évben jelentős eredményeket tudott felmutatni a mérgezett vadállatok felkutatásában, az egység azonban más természetvédelmi problémák kezelésében is eredményesnek bizonyult.
Az iparszerű mezőgazdaság térhódításával a gépek nagyobbakká és hatékonyabbakká váltak, ezzel párhuzamosan viszont az agrárterületek állatvilága komoly veszélybe került. Míg a hagyományos gazdálkodásban a kézi kaszálás elől a fészkelő, pihenő állatoknak volt idejük és lehetőségük elmenekülni, addig az egyre nagyobb sebességgel és vágásszélességgel dolgozó kaszagépek megjelenésével a pengék elé kerülő állatok túlélési esélye rendkívüli mértékben csökkent.
A kaszálás okozta károk mérséklése, megelőzése mind természetvédelmi, mind vadgazdálkodási szempontból fontos, hiszen az elpusztult állatok között védett és fokozottan védett fajok, valamint apróvadak is találhatók, egyebek mellett mezei nyulak, fácánok és őzgidák. Az elkaszált állatok bomló tetemei a szálas takarmányba keveredve állategészségügyi kockázatot is jelentenek, ezért itt a gazdálkodók érdekei is megegyeznek a természetvédelem és a vadgazdálkodás szempontjaival.
A Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem kutatói, Katona Krisztián és Bíró Zsolt, valamint Deák Gábor az MME méreg- és tetemkereső kutyás egységének vezetője, Falco, az idén nyugdíjazott németjuhász segítségével egy jászsági mintaterületen végeztek felméréseket a kaszálás okozta pusztulással kapcsolatban.
Eredményeikről a Journal of Vertebrate Biology című neves cseh szaklapban számoltak be – emlékeztet a kommüniké.
Falco a vizsgált, mintegy 100 hektáros területen 149 kaszálásnak áldozatul esett állatot talált. A kaszálás okozta pusztulásban a leginkább érintett gerinces csoport a hüllőké volt, ezek az összes talált tetem 57 százalékát jelentették; 30 százaléka emlős, ezen belül is többségében rágcsáló volt; a madarak pedig 6 százalékot tettek ki a vizsgált csoportból. Az összes tetem 11 százaléka őz volt, de találtak mezei nyulakat és fácánokat is, ami jelzi, hogy a gépi kaszálás nem csupán természetvédelmi probléma, de vadgazdálkodási szempontból is károkat okoz – áll az összegzésben.
MTI
Kiemelt kép: Morvai Szilárd MME
