Állati interjú: A mutatós koronát viselő gímszarvas

0
116 megtekintés
Swing Szerelem Szulák
Hazánk legnagyobb vadfaja, szeptemberben tőle hangosak a magyar erdők. Vajon ki lehet ez az állat? A válasz a gímszarvas, akinek képviselőivel bizonyára már jó néhány természetjáró találkozhatott az erdei kirándulás során. A Budakeszi Vadasparkban a szeptemberi Hónap Állata Facebook-szavazást tehát a gímszarvas nyerte. Hogy mivel töltik a mindennapjaikat ezek a kecses állatok, olvass tovább és pillants be titkos életükbe. 

Szia Fickó! Kezdjük egy gyors bemutatkozással, hiszen az Olvasók között biztosan vannak még, akik nem ismernek.

Sziasztok! Fickónak hívnak, a Budakeszi Vadaspark gímszarvas-bikája vagyok, egyébként 9 éves, ami azt jelenti, hogy az életem több mint felét már leéltem. A természetben a szarvasbikák általában 14-16 évig élnek, és 10-12 éves korukban növesztik a leglátványosabb agancsot. Szóval nálam a java még hátra van. A Vadasparkban rajtam kívül négy gímszarvastehén él, akik közül Mici a legidősebb. Tehát összesen öten vagyunk állandó ittlakók.

A gímszarvas faj Magyarországon nagy népszerűségnek örvend, sokan beszélnek rólatok, főleg ilyenkor, szeptemberben. Beavatod az Olvasókat a szarvasbőgés misztériumába?

A szarvasbőgés egy igazán érdekes és különleges jelenség, amihez nem csak hangban, de látványban sem találhattok hasonlót a hazai erdőkben. Ezt most nem azért mondom, hogy dicsekedjek vele, de tényleg van ebben valami rendkívüli.

A gímszarvasok párzási időszaka augusztus végétől egészen szeptember végéig tart és a nász szeptember közepén csúcsosodik ki igazán. Ilyenkor a bikák erőteljes, mély, olykor hörgésre emlékeztető hangot hallatnak. Csakúgy zeng tőle az erdő. Nevezhetjük ezt a “Ki a legmenőbb gímbika a környéken?” versenynek is, aminek akár több fordulója is lehet.

A szarvasbőgésnek, a más-más jellegű hangnak jelentése is van, igaz?

Így van. Tudjátok ez egy fontos jelzés a tehenek és a vetélytársak, vagyis más bikák számára.

A bőgés egyrészt jelentheti a hárem védelmét, a teheneknek való imponálást, de a közelben lévő más bika párbajra hívását is.

A bőgéssel minden esetben azt igyekszünk kifejezni, mennyire vagyunk erősek, rátermettek, és életképesek, olyan fickósak, hát értitek…

És mit értesz a többfordulós verseny alatt?

Néha elég, ha csak hanggal és agancsmutogatással jelzi az egyik bika a másiknak a rátermettségét. Ha a hangból nem is, akkor az agancsból viszont már meg lehet állapítani, hogy ki az erősebb egyed. Ugyanis ha az ellenfél agancsa sokkal szebb, nagyobb és több ága is van, akkor bizony egy egészséges, ereje teljében való ellenféllel van dolgunk.

Ám olyan is előfordul, hogy a felek összecsapnak egymással. A verekedés általában csak akkor szokott előfordulni, ha “békés” úton nem tudnak dűlőre jutni a “Ki a menőbb?” kérdésben.

Az agancsmutogatásnál egyébként van egy trükk, amit jómagam is gyakran alkalmazok. Különböző növényi részeket igyekszem a koronámra aggatni, hogy még díszesebb legyen, és így még vonzóbbá váljak a tehenek számára. Bár nekem a Vadasparkban nincs ellenfelem, az ösztöneim mégis azt súgják, hogy valahogy le kell nyűgöznöm az amúgy eléggé válogatós teheneket.

Biztosan nehéz lehet a fejeden cipelni egy ekkora koronát. Mesélnél kicsit róla? Mi a mutatós agancs titka?

A gímszarvas bikának az agancsa az egyik legféltettebb kincse. A nászidőszak előtti hónapokban minden energiánkat az agancsnövesztésre fordítjuk.

Kész formáját körülbelül 120 nap alatt éri el úgy, hogy akár naponta 2,5 centimétert is nőhet.

Mivel az agancs fejlődéséhez nagy mennyiségű mész szükséges, amit ráadásul rövid idő alatt kell előteremtenünk, a legjobb stratégia, ha a szervezetünkön belül máshonnan csoportosítjuk azt át. Azt is érdemes tudni, hogy ez a furcsa képződmény igazi csontból van, csak nincsenek benne erek és csontvelő sem. Az ereket a még korai szakaszban lévő korona “védőhálója”, az ún. háncs tartalmazza, amire nagyon-nagyon vigyázunk. Ilyenkor sokkal óvatosabban járunk a  fák és a bokrok között, nehogy a szépen fejlődő agancsunk megsérüljön.

A gímszarvasoknál is fontos ám a küllem, nem lehet ezt félvállról venni…

Egyébként február környékén szépséges koronánkat ledobjuk, amit agancshullásnak nevezünk. Elvesztése egyáltalán nem fáj, természetes módon lepottyan a fejünkről, hogy helyére még nagyobbat és vagányabbat növeszthessünk.

Az agancs mellett milyen más ismertetőjegyeitek vannak? Hogyan ismerhetjük fel például a gímszarvas teheneket?

Két fülünk, négy lábunk… Na jó, csak viccelek. 🙂 A gímek nyári bundája vörösesbarna, télen pedig sötétbarnára változik. Oldalról nézve kissé négyzetes a formánk, de a lábaink vékonyak és nagyon kecsesek. Általában az őzekkel szoktak minket összekeverni, pedig ők jóval kisebbek és alacsonyabbak nálunk. Ez egy fontos különbség.

De a patanyomok alapján is különbséget lehet tenni. Bár mindkét faj párosujjú patás, a gímszarvasok patája hosszabb és szélesebb.

Itt kell megjegyeznem, hogy az őzek magányos életmódot élnek, mi azonban általában kisebb-nagyobb csapatokban mozgunk. Ezért ha az erdőben egy helyen több patanyomot is találtok, akkor a gímekre gyanakodhattok. Oh, és egy másik fontos dolog! A mi fajunk kifejezetten rejtőzködő életmódot folytat, ezért a sűrű, lombos erdők takarásában töltjük a mindennapokat. Az őzek azonban nem zavartatják magukat, bátran legelésznek a nagyobb réteken, nyílt szántóföldeken is.

A gímszarvas csapatokat rudlinak hívják, igaz?

Ahogy mondod, de csak a gímszarvas tehenek csapatát. Ők egész évben együtt mozognak, nyáron kevesebben, télen azonban a hideg és a jobb túlélési esélyek miatt többen is vannak egy rudliban. Jellemzően családi kötelékek alapján tömörülnek össze, így például a tehenek, fiatal borjaik és az ünők, valamint a nagyon fiatal bikák vannak egy csapatban.

A szarvasbikák kizárólag télen állnak össze, hogy növeljék túlélési esélyeiket a szűkös hónapokban.

Ezek a csoportosulások aztán március-április környékén ismét felbomlanak.

Hogyan telik egy napotok?

Hajnalban és szürkületkor vagyunk a legaktívabbak, általában ilyenkor keresünk táplálékot magunknak. Kedvenceink közé tartoznak a fák és bokrok fiatal rügyei, de télen, amikor nincs nagyon mit enni, a tűlevelekre vagy a fakéregre is ráfanyalodunk. A nap többi részét pihenéssel és kérődzéssel töltjük.

A gímborjak májusban születnek. Mire figyeljünk, ha erdőjárás során egy újszülött csöppségbe botlunk?

A gímborjak különleges képessége, hogy születésük után nincs illatuk, ami jó védelem a ragadozók ellen. Fontos tudni, hogy az újszülöttek nem állnak egyből lábra, hanem anyjuk “utasítására” a földön, a magas növényzet takarásában lapulnak és türelmesen várakoznak, amíg mamájuk visszatér.

Kirándulóként ezért nincs okunk az aggodalomra, nem kell a segítségükre sietni, hiszen nincsenek veszélyben. Helyette hagyjuk csak ott őket, érintetlenül, hogy anyjuk visszataláljon hozzájuk.

Fickó, köszönjük ezt a részletes bemutatkozást. Sok mindent megtudtunk most a gímszarvasokról, a magyar erdő királyáról. Üzennél még valamit az olvasóknak?

Remélem, hogy így már Ti is könnyebben felismeritek majd az őz és a gímszarvas közötti különbséget. Ne feledjétek, mindig a méretet nézzétek!

budakeszivadaspark

Korábban a témában:

Állati interjú: A cseppnyi kuvik

Állati interjú: Micimackó legjobb barátja, a magyar parlagi szamár

Állati interjú: A hétalvó nagy pele

Állati interjú: Szikaszarvas, a csodás patás