Ha tavasz, akkor jönnek az aranyosabbnál-aranyosabb állatkölyök hírek. Kezdjük is rögvest egy kenguru babával. Velük akkor lehet találkozni, ha már kimerészkednek az erszényből, de legalábbis kikacsintanak. A csöppség amúgy már fél éves, de a babszemnek meg kellett nőni a fotóhoz.
„A születésekor babszemméretű, jelenleg bő féléves apróság kíváncsibban ismerkedik a külvilággal, így most már nemcsak kikukucskál, hanem rendszeresen ki is bújik a biztonságot nyújtó erszény rejtekéből, ahova kilenchónapos koráig még visszajár majd.” – írja az Állatkert.
A Tasmania szigetén, illetve Ausztrália keleti és délkeleti részén őshonos Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) a partvidéki erdőkben és bozótosokban él. Köznapi elnevezése kissé megtévesztő, mivel bár számos tekintetben hasonlít közeli rokonaira, a kengurukra,
a náluk kisebb termetű és zömökebb, erdőlakó wallabyk közé tartozik.
Jellegzetessége a vöröses nyak- és vállszőrzet, illetve a nagy és mozgékony fül – a természetben főként erre és kiváló szaglására hagyatkozik, mivel látása viszonylag gyenge.
A táplálékát képező fűfélék, termések és gyökerek után főleg szürkületkor és éjszaka kutat, nappal pedig az árnyékban pihen. Bár vadon élő populációja egyelőre stabil, élőhelyének csökkenése és minőségbeli romlása miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös Listáján.
