A Nagy-korallzátony kilátásai továbbra is igen rosszak, hiába kezdődött el regenerálódása az utóbbi években. Ausztrál szakemberek a páratlan természeti képződmény állapotáról szóló éves jelentésüket hétfőn hozták nyilvánosságra, az UNESCO világörökségi bizottságának ülésszaka idején, amelyen eldől majd, hogy veszélyeztetett világörökségi helyszínné minősítik-e a korallzátonyt.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete júniusban javasolta, hogy a világ legnagyobb zátonyrendszerét sorolják a veszélyeztetett helyszínek közé, mivel a korallok nagyrészt az éghajlatváltozás miatt károsodtak. Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) szerint
a korallzátony jelenleg a „regenerálódási időszakban” van, miután egy évtizedig károsította a hőség okozta stressz, valamint a sok ciklon.
A korallzátony állapotát 35 éve megfigyelő ausztrál kormányhivatal szerint azonban az ilyen „kegyelmi időszakok” egyre ritkábbak az éghajlatváltozás hatásai miatt.
Az éghajlattal kapcsolatos szélsőséges időjárási események és a korallzátonyt pusztító töviskoronás tengeri csillagok elterjedése miatt a zátonynak kevesebb lehetősége van a regenerálódásra.
A tudósok megállapították, hogy az elmúlt két évben a vizsgált 81 helyszín közül 69-ben megnőtt a kemény korallok mennyisége. Egy tavaly októberben közzétett tudományos kutatás szerint
a 2300 kilométernyi rendszer 1995 óta elveszítette koralljainak felét,
az óceánon tapasztalható hőhullámok tömeges korallfehéredést okoztak.
Britta Schaffelke, az AIMS kutatási programigazgatója szerint a legfrissebb eredmények azzal kecsegtetnek, hogy a zátony még mindig ellenálló. Ugyanakkor hozzátette: „a jövőbeli kilátások még mindig nagyon gyengék a klímaváltozás veszélyei és más tényezők miatt, amelyek hatással vannak a zátonyt alkotó organizmusokra”.
MTI
