Három nyájban összesen több mint ezer cigája és rackajuh legel a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti pusztákon – írja a nemzeti park.
A legnépesebb nyájat a tenyészanya-állatok és azok a másodéves jerkék alkotják, amelyeket idén vonnak majd be a tenyésztésbe.
Ezzel a 700 egyedet számláló nyájjal a kardoskúti Fehér-tó körül, mintegy 3-400 hektárnyi gyepterületet legeltetnek.
A 170 ürüből illetve a 160 idei jerkebárányból álló két kisebb nyáj, valamint a 40 egyedből álló kosnyáj a KMNPI Sóstói Állattartó Telepének közelében legel. Mindegyik nyájban együtt vannak a cigáják és a rackák.
Az őshonos juhfajták legeltetése a szárazabb időszakokban sem jelent gondot. Ezek a szívós állatok ugyanis kevésbé igényesek, nem válogatósak, a gyengébb fűhozamú legelőket is kedvelik. Idén a tavaszi esőzések hatására megnőttek ugyan a füvek, de júliusban és augusztusban alig volt eső, így a puszták most sárgás-vörhenyes színben várják az őszi csapadékot.
A rekkenő hőségben a juhászok hajnalban hajtják ki az állatokat. Amikor a juhoknak már nagyon melegük van, akkor beállnak egy nagy körbe és összebújnak, egymás alá hajtják a fejüket, így védekeznek a forróság ellen. Ilyenkor a juhászok behajtják őket a delelőkre, ahol árnyékos hodályban, az itatóvályúk körül töltik a legmelegebb napszakot, majd este ismét kimennek a legelőkre, ahonnan csak sötétedéskor térnek vissza. Amikor már lehűl a levegő, akkor tudnak a legjobban legelni.
A juhokkal azokat a területeket is bejáratják, ahol korábban már szürkemarhák legeltek. A cigáják és a rackák ugyanis a szarvasmarháktól eltérően elsősorban a rövidfüvű gyepeket kedvelik, a sarjúlegelők pedig kifejezett csemegét jelentenek számukra.
Így a legeltetésnek köszönhetően létrejön egy heterogén gyepterület, ami nagyon kedvez az élővilág számára.
Az Igazgatóság munkatársai természetesen nagyon ügyelnek arra, hogy ne történjen túllegeltetés. A néphagyomány szerint a legeltetési időszak Szent Mihály napjáig tart.
