A nyaktekercs egy madár és nem elírás, tényleg így hívják. Nevét onnan kapta, hogy fejét nagy, akár 180 fokos szögben is képes elfordítani. Nem semmi látvány lehet. Pusztai környezetben ritkán fordul elő, ennek ellenére a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai találkoztak vele nemrégiben. Egyébként pacsirta nagyságú, a harkályfélék közé tartozó madár.
Mint írják, kéregmintás tollazatának köszönhetően ritkán kerül szem elé. Leggyakrabban éles, négy másodperc hosszú, nyávogásszerű, „ví-ví-ví” nászhangja árulja el jelenlétét. Veszély esetén felborzolja fejtollait és nyakát kígyószerűen tekergeti, erre is utal a nyaktekercs elnevezés. Főleg hangyákkal táplálkozik, amelyeket a hosszan kiölthető, kis horogban végződő nyelve segítségével szed össze. Vonuló madár, hazánkban márciustól októberig figyelhető meg. A telet Afrikában tölti.
A nyaktekercs kevésbé kötődik a zárt erdőkhöz, szereti az elegyes, ritkás erdőket, gyümölcsösöket, parkokat, ahol a nyílt, füves, szárazabb területeken megfelelő mennyiségű hangyát talál. Évente egyszer költ, de pótköltése előfordulhat. Általában 7-12 tojást rak, amelyeken leginkább a tojó kotlik. A Hármas-Körös ártéri erdeiben és a Tisza-menti erdőkben gyakran hallani a nyaktekercs nászhangját a tojásrakás időszakában.
A Cserebökényi pusztákon az egykori árterületre emlékeztető facsoportok alkalmas élőhelyek lehetnek a nyaktekercs számára. Ennek ellenére a vonulás időszakában is ritkán látják, vagy hallják a pusztai környezetben.
Most egy idős, kiszáradó, harkályodúkban bővelkedő facsoportban figyelték meg két alkalommal is. A nyaktekercs fészekodút nem, vagy csak nagyon ritkán váj egy-egy erősen korhadt fába, ezért a megtelepedéséhez fontos az odúk jelenléte.
