Az elmúlt évtizedben új települési madárvédelmi problémaként jelentkezik az épületek erkélyein, lapostetőin március-áprilisban fészket építő és kotlani kezdő tőkés récék („panelrécék”), majd a fiókák kikelésének és fészekelhagyásának április-májusi időszaka – hívja fel a figyelmet közleményében a Magyar Madártani Egyesület (MME).
Ilyenkor naponta akár több telefonos bejelentés is érkezik az egyesület központi irodájába „úton mászkáló”, „tetőn maradt” és „udvarban elhagyott” récefiókákról.
Április-májusi időszakban lehet számítani tetőn szaladgáló vagy utcán mászkáló röpképtelen récefiókákkal, amelyek a magas peremmel rendelkező tetőkről nem tudnak lejutni, így éhen és szomjan pusztulhatnak, a nagy magasságból betonra, aszfaltra esve pedig halálra zúzhatják magukat vagy autók üthetik el őket – olvasható az MME tájékoztatójában.
A jelenség egyelőre Budapestre jellemző, de számítani lehet arra, hogy a viselkedés az ország más nagyvárosaiban is megjelenik.
Mint írják, többnyire talajon fészkelő ludak, récék és bukók egyes fajai rendszeresen költenek vízközeli sziklafalak párkányain, erdők fáinak odúiban is, ahonnan a frissen kikelt fiókáknak a mélybe kell vetniük magukat. A fészekhagyó fiatalok vastag és tömött, levegővel teli tollazata az azonnali úszóképesség mellett a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is biztosítja, nagy százalékban megóvva őket a becsapódás végzetes sokkjától. Balesetek ennek ellenére is előfordulnak, de összességében a tortúrát mindig túléli annyi fióka, hogy a kockázat megérje a szülőknek, a fajnak.
A madaraknál is ismert a szupernormális viselkedés, amikor az erős motivációs (többnyire a fajfenntartáshoz kapcsolódó) hatás alatt álló élőlény bizonyos kulcsingerek hatására a szemlélő számára megdöbbentő, többnyire rekorddöntési kísérletnek tűnő dolgot tesz. A városok magas épületei ilyen szupernormális kulcsingert jelentenek a költési izgalomban lévő tőkésréce-tojók számára, melyek így a fészkeiket a majdan kikelő fiókák számára nem megfelelő helyekre építik.
A bajba került családokon viszonylag egyszerűen lehet segíteni. A fiókák kikelését követően a fiatalokat és a tojót külön szállítódobozba téve (a madarak legtöbbször kézzel is könnyen befoghatók) a közeli Dunához, nagyobb vízhez kell vinni, ahol nyugodtan el lehet engedni őket.
Az egyesület a közleményében felhívja a figyelmet arra is, hogy az eredetileg kavicsos zátonyokon, fövenyeken fészkelő kis lile is felköltözik gyöngykaviccsal burkolt lapos tetőkre, ahol fészekhagyó röpképtelen fiókái hasonló problémával szembesülnek, mint a récék.
További részletek: ITT
MTI, MME
