Búvárok megkezdték a ciprusi tengervizekben elszaporodott tűzhalak szervezett kiirtását, a térségben nem őshonos faj ugyanis nemcsak a Földközi-tenger biodiverzitását fenyegeti, mérge az emberekre is veszélyes.
Jason Hall Spencer, a Plymouthi Egyetem kutatója, a tűzhalak begyűjtésének segítője szerint a faj jelenti a legnagyobb veszélyt a térség biodiverzitására.
„Nem tudom hangsúlyozni, milyen súlyos problémát jelent az egész Földközi-tengerre. A tűzhal a legkártékonyabb invazív faj, amellyel találkoztam. Ha nem lépünk, tartós környezeti és gazdasági károkat okoz”
– idézte a kutatót a The Guardian című brit napilap honlapja.
A tűzhal antennaszerű tüskéinek szúrása mérgező, ezzel tartja távol a ragadozókat, a Dél-Csendes-óceánban és az Indiai-óceánban őshonos. Mintegy két évtizede elterjedt az Egyesült Államok körüli vizekben és megjelent az Atlanti-óceánban, miután akvaristák elkezdték az akváriumokat kinövő egyedeket a tengerbe dobni.
A Földközi-tengeren először mintegy hét éve, Törökország, Izrael és Libanon környékén bukkantak fel a tűzhalak, majd Ciprusnál is észlelték őket. Három évvel később már Görögország, Olaszország és Tunézia vizeiben is előfordultak. Az Európai Unióban Ciprus lett az első védvonal az ellenük való védekezésben.
A Földközi-tengerben „természetes” következmények miatt jelenhetett meg.
Amikor 1869-ben átadták a Szuezi-csatornát, összeköttetés keletkezett a mediterrán, és a vörös-tengeri trópusi indopacifikus faunaprovincia között. A Vörös-tengerből a Földközi-tengerbe való bevándorlás, a tengerbiológusok által „Lessepsi-inváziónak” nevezett migráció. Elsősorban akkor vált intenzívvé, amikor az 1950-es években lecsapolták az Iszmailija környék sós mocsarat. A szuperhalin, 70 súlyezrelékes sós mocsarak – amelyeket keresztezett a Szuezi-csatorna, sokáig természetes biológiai akadályt jelentettek a vörös-tengeri fajok mediterrán megtelepedésében.
A ciprusi kormány ugyan nem engedélyezi a búvárok általi vadászatot, de a tűzhal elszaporodása miatt engedélyt adott a faj egyedeinek szervezett begyűjtésére.
„Azt tervezzük, hogy a következő két évben havonta kétszer tartunk ilyen begyűjtést, bátorítjuk a helyi halászokat és a búvárokat, hogy vegyenek részt benne” – mondta Periklis Kleitou, a Plymouthi Egyetem kutatója.
A kutató emlékeztetett arra, hogy a tűzhalnak nincs természetes ellensége, igen termékeny, havonta akár 30 ezer ikrát is képes lerakni. Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, azt is, hogy páratlan étvággyal bír.
„Mindent megeszik, az egyedüli mód, hogy csökkentsük számukat, a tömeges begyűjtés”
– tette hozzá a kutató.
A Karib-tengeren évekkel ezelőtt sikeresnek bizonyult a faj tömeges begyűjtése.
MTI
