A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület idén először elindította az Év Beporzói versenyt, hogy még aktívabban hívja fel a figyelmet a beporzó rovarok fontosságára. Ennek kapcsán jegyezzük meg, hogy itt nem egy fajról van szó, hanem egy egész állatcsoportól. A közönség által három javaslatból online szavazás útján kiválasztott csoportot és annak részletesebb bemutatását azután minden évben a Beporzók napján (március 10.) hozzák nyilvánosságra.
Mint írják, a méhek a virágok legszorgalmasabb és leghatékonyabb beporzói. A méhalkatúak öregcsaládjába tartozó 20 000 faj közül mintegy 700 előfordul hazánkban. Ezek közül egyetlen faj a nagy családban élő háziméh, a többit hívhatjuk vadméheknek.
Természetüket nézve egyáltalán nem vadak, sőt, szelídek, ez a jelző mindössze a háziméhtől való elkülönítésre szolgál.
Az Év beporzói versenyben első ízben a vadméhek közül választottak ki három kisebb csoportot, azok valamelyikére lehet szavazni 2023. március 1-ig.
A versenyzők:
Bányászméhek
Faliméhek
Szabóméhek
A méhek közül több mint 3000 faj tartozik a bányászméhek (Andrenidae) családjába. Fészkelésük nem feltűnő, a föld alatt ásnak üreget, ott hozzák létre bölcsőiket. Mindegyikbe egy petét raknak, miután meghordták nektárral és virágporral. Számukra a csupasz, nem bolygatott földfelület fontos a fészeképítéshez. Ezek a kis vagy közepes méretű méhecskék magányosan élnek.
A méhek közül több mint 4000 faj tartozik a művészméhek (Megachilidae) családjába, és közülük mintegy 350 faliméh (Osmia) fajt ismerünk. Ők eredetileg más rovarok által a fába rágott járatokban, nádszálak üregében, csigaházban, vagy saját maguk által löszfalakba rágott üregekben hozták létre bölcsőiket. A rovarszállókba kitett kifúrt fadarabok és nádkötegek elsősorban ennek a méh-csoportnak segítenek a szaporodásban – ők pedig nekünk segítenek a sok megporzott virág révén. Öröm elnézegetni ezeket a magányosan munkálkodó, szorgalmasan nyüzsgő, dundi, pihés méhecskéket, és hallgatni tavaszi zsongásukat a méhbölcsők körül.
A szabóméhek, a faliméhekkel egy családba tartozó, magányos életmódot folytató vadméhek a Megachile nemzetségből. Nevüket arról a viselkedésükről kapták, hogy növények leveleiből többé-kevésbé szabályos alakú foltokat szabnak ki rágójukkal, és ezeket a kis levéldarabkákat cipelik magukkal, hogy a fészek falát azzal tapétázzák ki. Például a rózsa-szabóméh elsősorban a rózsából rág magának nagyobb lapokat, a kis szabóméh orgonából, a málna-szabóméh málnából, mások akácból, bodzából is kiharapdálják a szükséges darabokat.
