Kihalás fenyegeti a Duna őshonos halát

0
258 megtekintés
Lápi póc (Umbra krameri) - Fotó: wikipedia.org
Swing Szerelem Szulák
Élőhelyeinek eltűnése és egy invazív versenytárs, az amurgéb megjelenése az utóbbi évtizedekben a kihalás szélére sodorta a hazánkban őshonos lápi pócot (Umbra krameri). Az ELKH Balatoni Limnológai Kutatóintézet (BLKI) munkatársai szerint a lápi póc fennmaradásának biztosítása érdekében a kiemelten fontos a pócpopulációk elszigetelése az amurgébállományoktól, valamint a kiszáradással fenyegetett élőhelyek vízvisszatartásának, vízpótlásának biztosítása – írja az infostart.hu.

Ez a mindössze 6-8 centiméternyire növő apró hal 60 millió éve jelent meg a Földön, és a folyamszabályozások előtt tömegesen fordult elő hazánkban a lápos, mocsaras területeken. Kis mérete miatt csak a legszegényebbek fogyasztották, de az 1800-as években még kosárszámra vitték haza a parasztok, hogy sertést és baromfit takarmányozzanak vele.

A lápi póc kizárólag a Duna és a Dnyeszter folyamok vízgyűjtőjén fordul elő, de elterjedési területe döntően a Kárpát-medencére esik – olvasható a BLKI honlapján. Élettere a számára alkalmas területek kiterjedésének csökkenésével továbbra is egyre szűkül, és mivel az egyes populációk többnyire jelentős mértékben elszigeteltek, fennmaradásuk bizonytalan. A BLKI szakemberei már évtizedek óta foglalkoznak a fajjal, amelyet 2006 óta, vagyis a balatoni vízgyűjtő terület monitorozásának kezdete óta kiemelten kezelnek.

Lápi póc (Umbra krameri) – Fotó: Sallai Zoltán – tiszatoelovilaga.hu 

A BLKI kutatóinak álláspontja szerint a faj elterjedésének pontosítása érdekében kulcsfontosságú a lápi póc számára potenciálisan alkalmas, de korábban nem vizsgált vízterek felmérése. Emellett az állományok hosszú távú nyomon követésére és a populációkat veszélyeztető tényezők feltárására is szükség van, hogy a faj hosszú távú fennmaradását biztosító intézkedések megszülethessenek. A legfontosabb tennivalók között kiemelendő a pócpopulációk elszigetelése az inváziós amurgébállományoktól és a kiszáradással fenyegetett élőhelyek vízvisszatartásának, vízpótlásának biztosítása.

Az Európai Unió irányelvének értelmében közösségi jelentőségű,

hazánkban 1974 óta fokozottan védett faj állományai mára drasztikusan megfogyatkoztak, természetvédelmi értéke egyedenként 250 000 forint.