Csetlő-botló, apró patás lábacskák fedezik most fel a takin kifutót a Fővárosi Állatkertben, ugyanis két aranyszőrű takin gyerek is született nemrégiben. Az egyikük február végén, a másikuk március elején. Azóta közösen bukfenceznek a nagyközönség előtt is, mindenki nagy örömére.
Ha ismeretlenül csendülne bárki számára a takin név, egy percet se aggódjon, pont különlegessége és ritkuló állománya miatt is kerülnek bemutásra. Na, és persze azért, hogy a nagyközönség számára is mélyebb bepillantást nyújtson az állatok sokszínűségéről.
Az aranyszőrű takin hazája Ázsia belseje: a Himalája keleti vidéke, illetve a szomszédos magashegyi élőhelyek. A helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás jegyében ezen a területen belül többféle típusuk alakult ki. A tudomány négy ilyen típust ismer, abban azonban vita van, hogy ezek ugyanazon faj különböző alfajainak, vagy négy különálló fajnak tekinthetők-e.
Igen termetes állatok, így kissé megtévesztő lehet első pillantásra, hogy hova is tartozhatnak. Maguk a takinok a párosujjú patások rendjébe (Artiodactyla), azon belül pedig a tülkösszarvúak családjába (Bovidae) tartoznak. Mivel több mázsás súlyra képesek gyarapodni, azt hihetnénk, hogy a bölénnyel vagy a bivallyal rokon, de – lehet kapaszkodni – a juhokhoz és a kecskékhez állnak legközlebb. Mozgásukat, viselkedésüket látva valójában nem is nehéz ezt elhinni, hiszen a takinok vadkecskére, vadjuhokra emlékeztető ügyességgel másznak sziklára, és egy finomabb levél elérése érdekében akár két lábra is fel tudnak állni, minden gond nélkül.
Az állatkert fél évtizede kezdett el takinokkal foglalkozni, és azóta – az európai állatkertek közötti szakmai együttműködés keretében – már szecsuáni takint, illetve mismi takint is bemutattak már. Immáron négy éve, az aranyszínű takinékoé a főszerep.
