Evita, a Fővárosi Állatkert nagy becsben tartott lakója és teljes joggal birtokolja ezt a címet, hiszen idén áprilisban töltötte be a 18-at. A cím azért is biztosan az övé, mert ez a gyönyörű és kecses gazella faj a vadonban már kihalt, csak állatkertekben létezik. Szaporítását így természetvédelmi szempontból is fontosnak tartják, ezért is csatlakozott 2008-ban a fajfenntartó programhoz az állatkert.
Bő 18 évével Evita egyébként a mhorr gazellák abszolút rekordjától sincs már túl messze. A legidősebb valaha élt ilyen gazella – egy Separada nevű nőstény – 19 évig és négy hónapos korában pusztult el. Ehhez képest a vadon élő példányok – amikor még léteztek – 10-12 évnél tovább nemigen éltek.
A korrekorderséghez persze az is hozzá tartozik, hogy az állatkertekben lakó állatok rendszerint lényegesen tovább élnek, mint a természetben élő fajtársaik. Hiszen a vadonban az állatok rengeteg veszélynek vannak kitéve, s szinte minden nap a létért, a túlélésért való küzdelem jegyében telik. Ebben a küzdelemben pedig sokan maradnak alul. A korszerű állatkertek lakóinak viszont sokkal könnyebb az életük, nem kell megküzdeniük a táplálékért, az ivóvízért, a búvóhelyért, nem kell menekülniük a ragadozók elől, sőt még a párválasztás sem jelent túl nagy gondot számukra. Ebből adódóan az állatkertekben sokkal gyakoribb az extrém magas élettartam is – írja az állatkert.
Ráadásul a kormeghatározás is egyszerűbb, hiszen a vadonban élők korát – hacsak a konkrét egyed nem szerepel valamilyen terepi megfigyelési programban – legjobb esetben is csak becsülni lehet. A mhorr gazellákról azonban tudnivaló, hogy a vadonból már teljesen kipusztult, így napjainkban már csak állatkerti példányok léteznek. Vagyis egyáltalán nem túlzás, hogy Evita, aki 2001. április 27-én született a Berlini Állatparkban, a legidősebb mhorr gazella a világon.
De ki is az a mhorr gazella?
A mhorr gazella (Gazella dama mhorr) tulajdonképpen a dámgazella (Gazella dama) egyik alfaja, amely eredetileg Északnyugat-Afrikában volt őshonos. Az utolsó vadon élő példányokat az 1960-as, ’70-es években figyelték meg. Állatkertekben is meglehetősen ritkán tartottak ilyen gazellákat, így az, hogy vadonbeli kipusztulásukkor még voltak egyedek, amelyekkel a mhorr gazella megmenthető volt, elsősorban a kiváló spanyol biológus és környezetvédő, José Antonio Valverde (1926–2003) érdeme.
Valverde professzor a sivatagi élővilág, többek közt a szaharai antilopok és gazellák jeles kutatója volt, és sokat dolgozott az egykori Spanyol Szahara (a jelenlegi Nyugat-Szahara) területén. 1971-ben ő volt az egyik alapítója annak az andalúziai Almería közelében működő parknak (Parque de Rescate de la Fauna Sahariana), melyet a szaharai élővilág megmentése érdekében hoztak létre.
A program nemzetközivé válása viszont csak 1975 után indult meg, ezt követően több európai és amerikai állatkert is csatlakozott a kezdeményezéshez. Bő tíz évvel ezelőtt már kilenc európai, tizenegy észak-amerikai és egy dél-afrikai állatkert foglalkozott a mhorr gazellák szaporításával, napjainkra pedig a részt vevő intézmények száma tovább növekedett. Jelenleg egyedül az EAZA (Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége) tagjai közül mintegy két tucat állatkert vesz részt a programban, ezek közé tartozik a Fővárosi Állat- és Növénykert is.
Az első budapesti születésű mhorr gazella egyébként 2009. április 6-án jött világra. A jövevény nősténynek bizonyult, és később a franciaországi Montpellier állatkertjének lakója lett. A kis gazellát a következő években több újabb követte, ezen csemeték közül sokan, a korelnök Elvira utódai, akik aztán felcseperedve más állatkertekbe, Ausztriába, Olaszországba, sőt Spanyolországba kerültek.
Reméljük, Evitának még lesz jó pár szülinapja, addig is, ha megnéznéd a világ legidősebb mhorr patását, akkor irány a Fővárosi Állatkert.
Forrás: zoobudapest.com
