A Budakeszi Vadaspark Facebook-oldalának követői a 2021-es év utolsó Hónap Állata szavazásán a vadászgörényt választották. A menyétfélék családjába tartozó állatot napjainkban már háziállatként tartják. A vadászgörény nevelése azonban különleges odafigyelést igényel. A téma ebben a cikkben is helyet kapott, továbbá a Vadaspark igyekszik betekintést nyújtani a négylábú játékos mindennapjaiba. A Budakeszi Vadasparkban jelenleg két vadászgörény-nőstény él: Angi, az albínó és Zselé a vadas színű vadászgörény.
Kedves Angi és Zselé, sziasztok! Kérlek, mutassátok be magatokat az Olvasóknak!
Angi: Sziasztok, a nevem Angi, 8 éves nőstény vagyok, ráadásul albínó, ezért a bundám színe fehér, a szemem pedig piros. Külsőm miatt feltűnőbbnek számítok a vadászgörényre jellemző másik, vadas színváltozatnál.
Zselé: Hello, én pedig Zselé vagyok, 5 évvel fiatalabb Anginál, tehát már három éves vagyok. Két éve érkeztem a Vadasparkba, hogy a látogatók élőben is láthassanak egy vadas színű vadászgörényt.
Azt már tudjuk, milyen az albínó színe, de hogyan néz ki a vadas színű vadászgörény?
Zselé: Pont úgy, mint a közönséges görény! Talán sokan nem tudják, de a vadászgörényeket a közönséges görényekből tenyésztették ki. Eleinte – ahogy a nevünkben is benne van – vadászat céljából tartottak minket, ugyanis rendkívüli tehetségünk van a kicsi és szűk járatokban való tájékozódásban és közlekedésben. Legtöbbször egerektől és patkányoktól szabadítottuk meg a lakóházakat.
Angi: Zselé, azért az eredeti kérdésre is illene válaszolni.
Zselé: Ja, igen. Szóval a közönséges görény alapszíne barnás-szürke, a feje fehér, pofiján a szeme körül pedig fekete maszkot visel. Így nézek ki én is.
Angi: Ha megengeditek, csak egy érdekesség… Az albínó színváltozatot azért tenyésztették ki, hogy a gazda a vadászat során könnyebben megismerje a saját állatát és ne keverje össze őket a patkányokkal.
Zselé: Én is mondhatok egy érdekességet? Magyarországon a természetben közönséges görények és a molnárgörények is élnek. Élőhelyük a mezők, a füves, bokrosabb területek és a szántóföldek, de mivel éjszaka aktívak, rejtőzködő életmódot folytatnak, és földalatti járatokban élnek, ezért nagyon ritkán lehet őket látni. A molnárgörény pedig védett is, mert kevesebb egyede él hazánkban.
Köszönjük, ez nagyon érdekes információ volt. Térjünk picit vissza a külsőtökre. Ennyire hasonlítotok a patkányokra?
Angi: Az emberek szemében egy picit igen, talán alacsony termetünk, hosszúkás fejformánk, kerek füleink és orrunk miatt.
Zselé: Pedig a patkányoknak csupasz a farkuk! Nekünk viszont azt is puha és vastag szőrréteg fedi.
Beszéljünk most kicsit a vadászgörényekről általánosságban. Mit kell tudni a fajról?
Angi: A menyétfélék családjába tartozunk, pont mint a nyest, a nyuszt, a hermelin, a vidra, és a borz. Utóbbi egyébként Magyarország legnagyobb menyétféléje.
Zselé: Sokan azt gondolják, hogy rágcsálók vagyunk. Ők nagyot tévednek, mert mi a növényi táplálékot nemhogy ki nem állhatjuk, de megemészteni sem tudjuk, ezért az etetésünkre is kiemelt figyelmet kell ám fordítani.
Angi: Már megint a lényeget nem mondtad, Zselé. Szóval nem rágcsálók vagyunk, hanem ragadozók, ezért általában csirkecombot vagy -szárnyat, esetleg csontocskákat eszünk.
Zselé: És mint említettük, kitűnően járunk a szűk helyeken, mert a testünk rendkívül ruganyos és hajlékony. Ahol a fejünk befér, oda általában a testünk többi része is. Ráadásul tolatni is képesek vagyunk!
Hogy telnek a vadasparki mindennapok?
Angi: Általában heverészünk a függőágyunkban. A nyári hónapok valamivel mozgalmasabbak, mert résztvevői vagyunk a gyerektáboroknak és a hétvégi programoknak is, hogy minél többen megismerhessék és megszerethessék a görényeket.
Zselé: Én egyébként nem mindig csak heverészek, szeretek izegni-mozogni, felfedezni a kifutóm minden egyes sarkát, rohangálni fel s alá. Többek között azért is lakunk külön “szobában” Angival, mert én jóval aktívabb vagyok nála, neki idős kora miatt már több idő kell a pihenésre. Egyébként a kifutóink között egy rács van, amin keresztül látjuk egymást.
Azt hallottuk, hogy vadászgörényt háziállatként tartani nem is olyan egyszerű feladat. Miért van ez?
Angi: Ugye azt említettük már, hogy ragadozók vagyunk, aminek nincs is láthatóbb bizonyítéka, mint a két első, hegyes és hosszú szemfogunk, amivel nagyon erőset tudunk harapni. A harapásról folyamatos és következetes neveléssel lehet leszoktatni a kicsiket. Jó példa vagyok én is, ugyanis a gondozóim nagyon sokat foglalkoztak velem.
Zselé: Angi azt is be kell vallanunk, hogy nincs valami finom illatunk. A vadászgörénynek van egy jellegzetes szaga, ez a pézsma, így aki nem bírja az erős szagokat, például lovardába se szeret menni, annak nem való a görény.
Angi: Emellett társas állatok vagyunk, csapatban érezzük igazán jól magunkat, szeretünk a figyelem középpontjában lenni, játszani, ezért rendszeresen foglalkozni kell velünk.
Zselé: Igen, és ott van még az is, hogy egy tágasabb ketrecben érezzük igazán jól magunkat, ahol van lehetőség a szaladgálásra és a bujkálásra. A nagy mozgásigényünk miatt az is a jólétünkhöz járul hozzá, ha ki tudunk menni egy nagyobb, zárt és elkerített területre. Szabadon engedni minket a lakásban csakis úgy érdemes, ha van ki figyeljen ránk, mert nem kíméljük a cipőket, sem a vezetékeket, ráadásul boldogan bemászunk a kis résekbe, így komoly károkat tudunk okozni.
Angi: Összefoglalva azt tanácsolnánk, hogy mielőtt bárki vadászgörény-tartásra adná a fejét, alaposan nézzen utána, hogy megfelel-e a saját életstílusa és lehetőségei a kiszemelt állat igényeinek.
Angi, Zselé, köszönjük az interjút. Üzennétek még valamit az Olvasóknak?
Angi: Szeretettel várunk mindenkit a Vadasparkban!
Zselé: Gyertek, látogassatok meg minket télen is!
Korábban a témában:
Állati interjú: Micimackó legjobb barátja, a magyar parlagi szamár
