Ahogy azt már megszokhattuk, a Budakeszi Vadaspark Facebook követői ismét megszavazták az augusztusi Hónap Állatát. Ebben a hónapban a kuvik és a farkas között lehetett dönteni. A versenyt végül Magyarország második legkisebb bagolyféléje, a kuvik nyerte. Így az ő mindennapjaiba, éjszakai életébe engednek most betekintést.
Szia Kuvik! Örülünk, hogy ébren találtunk. Bemutatkoznál az olvasóknak?
Sziasztok! Azért ez nem olyan meglepő dolog ám. Igaz, hogy éjszakai életmódot élek, de azért nappal sem bújok el annyira, mint a többi bagolytársam. Vadon élő fajtársaimat gyakran lehet látni tetőkön, szénabálákon csücsülni. Ráadásul nem is vagyok félénk, se szégyenlős, szívesen üldögélek a kifutóm faágain, párkányán.
De szóljatok rám, hajlamos vagyok elkalandozni…
A bemutatkozásnál tartottunk. Én vagyok a Kuvik, Magyarország második legkisebb bagolyfajának vadasparki képviselője. Nálunk csak a törpekuvik kisebb. Már több éve élek a parkban, lakótársaim a keleti sünök és a vörös mókusok – Lily, Manó és Robin. Róluk már biztos hallottatok.
Bár az előbb említettem, hogy nem vagyok az a bujkálós fajta, a látogatóknak mégis kis időbe szokott telni, mire észrevesznek. Persze aki tudja, hol keressen, annak nagyon könnyen megy.
Ha ilyen trükkös Téged a kifutóban kiszúrni, mesélnél arról, hogyan tudunk a legkönnyebben felismerni – akár itt, akár a természetben?
Mivel a legtöbb bagolyfajnál a kuvikok sokkal kisebbek, ezért röptünkben gyakran szoktak összekeverni minket a fakopánccsal. Tudniillik, mindössze 21-23 cm magasak vagyunk. A tollazatunk igazán fenséges, amire jómagam is büszke vagyok. Barnásszürke ruhát hordunk, rajta csillogóan fehér pöttyökkel és csíkokkal. De ha a tollunkról nem is, akkor a nagy és lapos fejünkről, na meg a komoly tekintetünkről azon nyomban felismerhettek minket. Durcás ábrázatunk azonban ne tévesszen meg senkit, nem vagyunk mérgesek, egyszerűen így sikerültünk. Kuviksajátosság.
A vadasparki otthonomban pedig azért is kell nagyon résen lenni, mert a tollam tökéletesen illeszkedik a kifutóm színéhez. De ha egy világos, sárgás szempárt és mesterien ívelt, fehér színű szemöldököt kerestek, akkor az én leszek.
Jól tudjuk, hogy a hangod is jellegzetes?
Valóban, majdnem elfelejtettem!
A baglyok ugye a huhogásukról híresek, bár ahány faj, annyiféle „nyelvjárást” beszélünk. A kuvikok nem tudnak huhogni. Meglepő igaz? Pedig így van. Huhogás helyett mi éles, visító hangot adunk, de említhetném a macskabaglyokat is, hiszen ők a macska nyávogásához hasonló hangon kommunikálnak egymással.
A kuvik hangját ezen a LINKEN lehet meghallgatni.
Azt elmondanád, hogy miért ragadt rátok a halálmadár elnevezés?
Már biztosan sejtitek, hogy az egyik oka a hátborzongató hangunk.
A másik oka pedig a táplálkozásunknak köszönhető. Méretünkből adódóan – és mert olyan ízesek – imádjuk a rovarokat is, akik ugye odavannak a fényért. Nos, a régi időkben, amikor az éjszakai világítás még nem volt olyan alapvető dolog, mint a mai világban, az emberek az esti órákban kizárólag akkor gyújtottak huzamosabb ideig fényt, amikor szerettük a halálos ágyon feküdt. Ilyenkor szinte mindig megjelentek a kuvikok az ablakokban, amit az emberek összekötöttek a halál közeledtével.
Természetesen később rájöttek a magyarázatra. A kuvikokat nem a szomorú esemény vonzotta oda, hanem a fényre összegyűlő rovarvacsora. Hát így alakult ki a népi hiedelem és vele népies elnevezésünk is. Egyébként, ha jól hallottam, a holló is hasonló riadalmat kelt, ha valaki meglátja, meghallja hangját.
A rovarokon kívül más is kerülhet a tányérra?
Abszolút! A Vadasparkban általában egérkét kapok, amit napközben tesznek be a kifutómba. De én azt jobb szeretem tartogatni és az éjszaka közepén megenni. A vadon élő társaim tücsköt-bogarat összeesznek, lepkéket, gilisztákat, de ugyanannyira kedvelik a gyíkokat, egereket, vakondokat is.
És a szerelmi élet? Hogyan választotok párt magatoknak? Milyen a kuvikok családi élete?
Tudjátok, mi is hiszünk az élethosszig tartó szerelemben és a házasságban, párunkkal örök hűséget fogadunk egymásnak, sosem szállunk félre.
A költési időszak nálunk január környékére esik, ilyenkor hangos kuvikolásba kezdünk. Ez annyit jelent, hogy a hímek a tojók figyelmét hangos visításukkal igyekeznek felhívni. Ha megtalálják életük szerelmét, akkor pedig elhallgatnak. A tojók általában 3-5 tojást raknak le. Az egy hónappal később, a tojásból kibújó fiókákat pedig a szülők együtt, a legnagyobb gondoskodásban nevelik.
Érdekesség, hogy fészket nem építünk, helyette faodúkba vagy kifejezetten nekünk készített költőládákba költözünk. A kuvik költőodú igencsak speciális. Egy kb. 1 méter hosszú, fekvő hengert képzeljetek el, aminek az egyik oldalán egy 6,5-7 cm átmérőjű lyuk van. Ezen tudunk ki-be közlekedni. Az odú akkor a legkényelmesebb, ha puha fűrészporral ki van bélelve.
Védett madarak vagytok. Hogyan segíthetjük mi, emberek a faj fennmaradását?
A hazai mezőgazdaság átalakulásával a tanyasi világ egyre jobban háttérbe szorult, már a hagyományos állattartás sem nagy divat manapság, ami az élőhelyünk csökkenésével jár. Tudjátok, korábban a padlásokon, istállók vagy ólak tetőterében alakítottuk ki otthonunkat. Mivel ezekből egyre kevesebb van, vadon élő társaimat kuvikodúk kihelyezésével tudjátok a legjobban segíteni. Bár nem gyakori, de ha esetleg a földön apró kuvikfiókát találtok, akkor a madármentő állomásokat, állatkerteket, vadasparkokat tudjátok keresni.
A Budakeszi Vadaspark hivatalos Facebook oldala itt, Instagram oldala pedig itt érhető el.
Korábban a témában:
Állati interjú: Micimackó legjobb barátja, a magyar parlagi szamár
