A világ leghangosabb madaraként ismerték el amerikai kutatók a csombókos harangozómadarat (Procnias albus), amelynek kiáltásai elérhetik a 113 decibelt (összehasonlításképp: 110 decibel=láncfűrész 1 méterről, 120 decibel=vonatkürt 10 méterről), egy cölöpverőgép hangerejét is.
Az egyébként galambméretű, 250 grammos madár, az Amazonas mélyén él, így minket nem igazán fenyeget az a veszély, hogy nem bírnánk tőle aludni. A kis fehér színű hím nászéneke
olyan hangos lehet, mint egy teljes hangerővel dübörgő rockkoncert
– állapította meg Jeff Podos, az Amhersti Massachusettsi Egyetem biológusa, akinek tanulmánya a Current Biology című tudományos folyóiratban jelent meg.
Jeff Podos és kutatótársai nagy felbontású hangrögzítéssel és kamerázással tudták rögzíteni a madár énekét és habitusát. A tanulmányban többek között kifejtették, hogy míg a vadonban vizsgálódtak, el nem tudták képzelni, hogy a tojók, a zengzetes ének címzettjei,
hogyan bírják végighallgatni halláskárosodás nélkül a fülsiketítő nászdalt.
Fogalmunk sincs, ilyen apró állatok hogyan tudnak kibocsátani magukból ilyen erős hangokat
– írta a biológus a tanulmányában.
Megfigyelték, hogy a párt kereső hím az első dallamot a széles nyilvánosság előtt adja elő, „majd drámai, majdnem teátrális fordulatot tesz”, és a második dallamot már a kiszemelt nőstényhez címezve bocsátja ki magából.
A zöld tollazatú nőstényeket egyáltalán nem zavarja a dobhártyaszaggató rikácsolás, sőt boldogan bújnak oda a lármázó hímhez.
A massachusettsi kutatók felfigyeltek arra is, hogy minél hangosabb volt egy csombókos harangozómadár kiáltása, annál rövidebb ideig tartott, nyilván a levegővételi kapacitás anatómiai korlátai miatt.
MTI, 444.hu
