Egy új kutatás szerint a szélsőséges többnejűség okozta versenykészer arra készteti az ivarérett hím déli elefántfókákat, hogy minél gyorsabban hízzanak, ez viszont csökkenti a saját túlélési esélyeiket – írta a The Guardian című brit napilap online kiadása szerdán.
A kutatók 14 ezer déli elefántfókát (Mirounga leonina) tanulmányoztak a Csendes-óceán délnyugati részén található Macquarie-szigeten. Megállapították, hogy míg a hímek és nőstények túlélési aránya a fiatal egyedek esetében nagyjából hasonló, a hímek túlélési esélye nyolcéves koruk után rohamosan csökken, és körülbelül ötven százalékra esik, míg a nőstények túlélési aránya nyolcvan százalék marad.
A déli elefántfókák méretükben jelentősen különböznek egymástól: a kifejlett hímek súlya közel ötszöröse lehet a kifejlett nőstényekének.
A méretbeli különbségek az állatok ivarérése során, jellemzően három és hat éves kor között kezdenek megmutatkozni.
Sophia Volzke, a Tasmániai Egyetem doktorandusza és a Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint
a legnagyobb és legkövérebb hím fókák reprodukciós előnyt élveznek.
„Csak az óceánból tudnak táplálékhoz jutni” – magyarázta. „Amikor szaporodás céljából a szárazföldre jönnek, más hímekkel versenyeznek a nőstényekért. Szükségük van elraktározott zsírkészletekre a harchoz, és hogy képesek legyenek hetekig vagy hónapokig életben maradni a szárazföldön anélkül, hogy bármit is ennének” – tette hozzá.
A fajra a szélsőséges többnejűség jellemző. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb és legdominánsabb hímek – az úgynevezett strandmesterek – szűk kasztja vezeti az ivarérett nőstények háremeit.
„Egyetlen jól megtermett strandmester akár száz nőstényből álló háremmel is rendelkezhet”
– mondta Volzke. „Ha a háremek ekkorára nőnek, előfordulhat, hogy egy fiatalabb hímnek engedélyezik, hogy a strandmester segédje legyen” – jegyezte meg.
Volzke szerint a hímek mindössze négy százaléka válik strandmesterré. Ezeknek a fókáknak a bőgése messze hangzik, és legtöbbször elijeszti a többi hímet a partra szállástól.
A kutatók úgy vélik: az ivarérett hímekre nehezedő versenykényszer arra készteti őket, hogy minél gyorsabban hízzanak. Ehhez azonban olyan tengeri területeken kell vadászniuk, ahol több ragadozó él – csökkentve saját túlélési esélyeiket.
A tanulmány szerzői rámutattak:
a kifejlett fókahímek a sekélyebb vizekre összpontosítják táplálékszerzési erőfeszítéseiket, azokban ezeket a táplálékban rendkívül gazdag helyeket más tengeri ragadozók, például kardszárnyú delfinek és cápák is látogatják.
Bár a hím fókák körülbelül hatéves koruktól ivarérettek, csak kilenc-tizenkét éves korukra válnak szociálisan elég versenyképessé a sikeres szaporodáshoz – húzta alá Volzke.
A déli elefántfókák az év nagy részét a tengeren töltik. A hímek minden augusztusban partra szállnak a Macquarie-szigeten, hogy megpróbálják megalapozni dominanciájukat a part menti területek felett. A nőstények szeptemberben érkeznek, és csoportokba tömörülnek. A hímek aztán megpróbálják megvédeni ezeket a csoportokat – magyarázta a kutató.
MTI
