Költéshez készülődnek a Körös-Maros Nemzeti Park tájain élő rétisasok. Szorgalmasan tatarozzák fészkeiket, s időnként már nászrepülésbe is kezdenek – írja a nemzeti park. Pedig hol van még a tavasz…
A rétisas hazánk egyik legkorábban költő madárfaja. A párok szívesen költenek minden évben ugyanabban a fészekben, amennyiben ezt nem akadályozza semmilyen zavaró tényező.
A Körös-Maros Nemzeti Park valamennyi tájegységén költenek rétisasok. A nemzeti park munkatársai már január első napjaiban megfigyeltek olyan párokat, amelyek megkezdték a fészkek tatarozását.
Ez nem kis munka, ugyanis egy több éven át használt fészek akár két méter magas is lehet.
Minden költési időszak előtt akad rajta némi javítanivaló, s újabb rétegeket is hordanak rá.
A parlagi sasoktól eltérően a rétisasok nem a külső ágvillákba, hanem a fák (rendszerint nyárfák) törzsének közelébe építik fészküket. Ehhez először vastagabb, majd vékonyabb ágakat, a fészekalj kibéleléséhez pedig általában szénát használnak. Érdekesség, hogy
nem lehullott, száraz gallyakat hordanak, hanem nagy testsúlyukkal ránehezednek a fákra és letörik a kiválasztott ágat.
A rétisasok hatalmas fészkét „társbérlőként” más fajok, például a verebek is szívesen használják költésre. Előfordul, hogy nyestek is beleköltöznek, ami komoly veszélyt jelent a sastojásokra illetve fiókákra.
A költési időszak közeledtével egyre gyakrabban láthatjuk nászrepülésüket. Ilyenkor a párok együtt köröznek a fészkük felett és hangos kiabálással jelzik területük határait fajtársaiknak. A tojásrakás ideje február közepén érkezik el, a legtöbb fészekbe két tojás kerül.
