A madártan avatott kutatói, egy nagyon érdekes dolgot figyeltek meg a ragadozó madarak vonulásával kapcsolatban.
A korszerű technikának köszönhetően a szakemberek sokkal többet tudnak meg a madarak vonulásáról a rádiótelemetriás jelöléssel, mint korábban a madárgyűrűzéssel. Napjainkra a nagyobb testű ragadozó madarakat, a sasokat is fióka korban, a fészekben egy kis mikrochip segítségével jelölik meg, így már az interneten „is” folyamatosan nyomon követhető egyes sas- és sólyomfajok vonulása. Megismerve így a vonulási útvonalakat, telelőhelyeket és a fajokra leselkedő veszélyeztető tényezőket. Többek között azt, hogy hol várják őket puskás vadászok. Sajnos nagyon sok ragadozó madár pusztul el a vonulási útja során, például Máltán, ahol rengeteg puska mered az ég felé, ezzel várva a védett madárfajokat.
Egy jeladós békászó sas (Aquila pomarina), amelyet fiókaként a Baltikumban jelöltek meg, 600 méteres magasságban vonult át hazánk felett, míg egy parlagi sas (Aquila heliaca) 1200 méteres magasságban húzott át Magyarország légterében.
A sasok 40-60 kilométeres sebességgel „száguldtak” át felettünk. Tehát annak az esélye, hogy ilyen magasságban – még a tiszta égbolton is – kiszúrja a madármegfigyelő, nagyon kicsi.
Forras: Natgeo.hu
Kiemelt kép: Ifj Vasuta Gábor
