Testük belső hőmérséklete akár 33 celsius fokot is eshet pár óra időtartamra, hogy átvészeljék a hideg, hegyi éjszakákat.
A belső hőváltozás lehetséges mértékét egy új vizsgálat derítette fel, amelyet az Új-Mexikói Egyetem kutatói végeztek. A kolibrik a leggyorsabb anyagcserével rendelkező gerincesek közé tartoznak. Mivel metabolizmusuk sebessége nagyjából 77-szerese az emberének, folyamatosan enniük kell, hogy ellássák testüket energiával. Éppen ezért amikor besötétedik vagy hidegre fordul az idő, a normál testhőmérsékletet képtelenség fenntartani számukra. Ehelyett lehűtik magukat, és ennek során testhőmérsékletük 10–30 °C-kal is csökkenhet, miközben anyagcseréjük sebessége 95 százalékkal is visszaeshet.
A jelenség a testhőmérséklet-csökkenés egyik kevésbé közismert típusa, a torpor, amely a hibernációval ellentétben általában csak rövid ideig áll fenn. Ilyenkor az állatok belső hőmérséklete jelentősen lecsökken, azok mozdulatlanná válnak, és nem reagálnak a külső ingerekre. Gyakran azt is nehéz megmondani, hogy életben vannak-e, annyira lelassulnak a testi folyamatok, mondja Blair Wolf, a kutatás vezetője. De amikor eljön a reggel, és ismét lehet táplálékot keresgélni, a madarak gyorsan felmelegítik magukat, és életre kelnek.
Wolf és kollégái azt vizsgálták, hogy a különböző kolibrifajok hogyan alkalmazzák a torport nagy magasságokban. Ehhez 2015 márciusában az Andokba utaztak, ahol 3800 méteren hat kolibrifaj 26 példányát fogták be, köztük a kolibrifélék legnagyobb faja, a 23 centiméteresre megnövő óriáskolibri képviselőit is. A kutatók a madarakat ketrecbe zárták a táborhely közelében, majd apró testhőmérőkkel látták el őket, amelyekkel folyamatosan monitorozták szervezetük állapotát.
A fagyos éjszakákon az összes vizsgált kolibri torporba lépett, és egyesek közülük egészen extrém hőmérsékletcsökkenésen mentek keresztül. Az egyik tüskecsőrű kolibri (Metallura phoebe) belső hőmérséklete például 3,3 °C-ra csökkent, aminél kevesebbet még sosem mértek madárban. A madarak testhője fajtól függően 5–10 °C-kal, illetve 26 °C-kal vagy annál is többel csökkent a torpor során az aktív állapothoz képest. (Összevetésként az ember normál körülmények között már 2 °C-os testhőmérséklet-csökkenés után hipotermiás tüneteket kezd mutatni.)
A kolibrik stratégiájának lényege, hogy minél közelebb kerül a belső hőmérséklet a külsőhöz, annál kevesebb energiát kell felhasználniuk az állatoknak. Bár a madarak szívverése nap közben elérheti az 1000–1200-as percenkénti frekvenciát, torporban ez az érték akár 50-re is lecsökkenthet, mondja Wolf.
A test lehűtésének persze megvannak a hátrányai is, hiszen a mozgásképtelen állat könnyen a ragadozók martalékává válhat. Nagy magasságokban ugyanakkor ez kevésbé problematikus, az Andok felső részeiben például alig van ragadozója ezeknek az apró madaraknak, amelyek így nem véletlenül kockáztatják meg a hidegebb éjszakákon a torporba lépést.
Wolf és kollégái a következőkben azt szeretnék vizsgálni, hogy a kolibrik teste hogyan adaptálódik a belső hőmérséklet ilyen mértékű változásához. Az emberek esetében néhány órára lehetséges külső módszerekkel lehűteni testet, és lelassítani az anyagcserét, amit például szívműtétek során szoktak alkalmazni, magyarázza a kutató. A kolibrik viszont erre maguktól is képesek, ráadásul akár minden éjszaka megteszik ezt, ami egészen elképesztő, mondja Wolf.
Forrás: ipon.hu
Kiemelt kép: pixabay.com
Cikken belüli kép: pexels.com
