Az egypúpú teve, más néven dromedár a Közel-Kelet és Észak-Afrika sivatagos vidékeinek legfontosabb háziállata, amely alkalmazkodott a vízhiányhoz.
A Bristoli Egyetem kutatói a dromedár veséjét vizsgálták és arra voltak kíváncsiak, miként képes a víz hiányát, majd a hirtelen nagy mennyiségben érkező víz jelenlétét tolerálni. A tevét valamikor 3000-6000 éve háziasították az Arab-félszigeten, azóta teherhordóként, hátasállatként, sőt még sporthoz is használják, és mind a tejét, mind a húsát fogyasztják a mai napig. Emberek millióinak megélhetését teszi lehetővé a különös alkalmazkodóképessége.
A sivataghoz való adaptációja olyan extrém mértékű, hogy akár hetekig is kibírja ivás nélkül, ezt pedig az igencsak fejlett veséje biztosítja: egyetlen csepp vizet sem pazarol. A jelenkori elsivatagosodásban különösen fontosnak tűnik az, hogy megértsük e képességét.
A Communications Biology szaklapban közzétett tanulmányban a bristoli szakemberek vezette nemzetközi kutatócsoport feltárta a dromedár veseműködése mögötti genetikai hátteret. Ehhez egy még 2015-ben megkezdett együttműködés vezetett el, amelyben a bristoli szakemberek az Egyesült Arab Emírségek Egyetemével közös vizsgálatsorozatba kezdtek. Azt elemezték, miként változtak a teve veséjét, annak működését meghatározó gének ezrei az állat kiszáradása, majd rehidratációja során. Kiderült, hogy a vesében lévő koleszterinnek igen fontos szerep jut az alkalmazkodásban.
Ahhoz, hogy a teve minden csepp vizet képes legyen hasznosítani, nagyon hatékonyan kell visszatartania a vizet, s igencsak besűrített vizeletet kell képeznie.
A vízveszteséget úgy kerüli el az állat, hogy a vese sejtjeinek sejtfalaiban csökken a koleszterin mennyisége, ez megkönnyíti a vese különböző részei közt a víz és az oldott anyagok áramlását.
„Tudomásunk szerint ez az első alkalom, hogy a koleszterinszint és a vese vízvisszatartása közti közvetlen kapcsolatra derült fény. Ezzel e lipid eddig ismeretlen szerepét is azonosítottuk, és más fajok vizsgálatában is érdekes lehet az eredményünk.” – mondta Fernando AlviraI Iraizoz és Benjamin T. Gillard, a tanulmány két vezető szerzője.
A kutatócsoport következő vizsgálataiban a teve különféle ingerekre adott agyi reakcióit méri majd fel és hasonlítja össze olyan egyéb, szintén a sivataghoz alkalmazkodott állatokéval, mint pl. az ugróegér.
Szimpatika
Kiemelt kép: pixabay
