A téli időszakban, a Maros-ártérben járva citromsármányok népes csapataival találkozhatunk. Szép sárga színük és hangjuk egyaránt magára vonja az ember figyelmét. Ők a leggyakoribb sármányfélék kishazánkban – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park oldalán.
Impozáns megjelenésű, a verébnél valamivel nagyobb, védett énekesmadár. A nem túl zárt, ligeterdő jellegű élőhelyeket kedveli, így a Maros-ártér ideális számára. Nyáron költőfajként is szép számban jelen van. A fészkelő állomány télen is itt marad, északról pedig további népes csapatok érkeznek ide telelni.
A citromsármányok a hideg évszakban 20-50 példányos csapatokban járják az erdőt, élelem után kutatva.
Főleg gyommagvakat keresnek. Vékony, csipogó hangon kommunikálnak egymással, erről a jellegzetes hangról jól felismerhetők. Látványos külsejükkel szintén könnyen felhívják magukra a figyelmet. Főleg a hímek nagyon szépek, hasuk és fejük citromságra, innen kapták a nevüket is. Amikor népesebb csapat telepszik egy fára, távolabbról úgy tűnhet, mintha az ágakon fennmaradtak volna az ősszel megsárgult, színes levelek.
Citromsármányokkal meglehetősen ritkán találkozhatunk a madáretetőkön, ugyanis inkább a külterületi ligetes erdőket kedvelik. Évente általában két fészekaljat nevelnek fel, s fiókáikat főként rovartáplálékkal etetik.
