Itt a tavasz, indul a fészekelhagyási szezon is lassan, így minden évben aktuális lesz újra és újra a kérdés. Sosem tudják a szakemberek elégszer elmondani, hogy NE szedjük össze a magányosnak tűnő, amúgy sértetlen madárfiókát, ne tapizzuk össze és „mentsük” meg az erdőben látott anyjára várakozó őzgidát, nyúl-, nyest- és mókuskölyköket! Ha úgy is tűnik, nem árvák, a szüleik a közelben vannak és visszamennek értük.
Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, az emberek a településeken, utcákon, parkokban is találkozhatnak magányosnak tűnő fiókákkal.
Mit tegyünk, ha fiókát találunk?
A legjobb megoldás a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva, a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tenni. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát. Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével – kéri a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva.
Az MME felhívta a figyelmet, hogy
a látszat ellenére ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak. Szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros hazavinni őket, az emberek ugyanis nem tudják megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra.
A kirándulásokon talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákat, nyúl-, nyest- és mókuskölyköket, vadmalacokat jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad – hangsúlyozza az egyesület.
MME, MTI