A biológusok szerint a verebek monogám kapcsolatban élnek. Ha a hímek mégis félrelépnek, azt annak bebiztosítása érdekében teszik, hogy minél több utódot tudjanak nemzeni, míg a tojók a jobb genetikai adottságokkal rendelkező, vagyis erősebb utódok nemzésére képes hímekkel szoktak „félrelépni”.
A szakemberek régóta gyanítják, hogy a hím verebek tisztában vannak vele, ha a fészkükben lévő fiókák nem mindegyike a sajátjuk, és ilyenkor kevesebb élelmet adnak a kicsinyeknek. Egy másik lehetséges magyarázat a jelenségre, hogy a csalfa tojók és a lusta hímek egyszerűen bevonzzák egymást – olvasható a vizsgálatot készítő Imperial College London honlapján.
Az Imperial College London munkatársa, Julia Schroeder, a vizsgálat vezetője szerint amikor egy hűséges tojó fészkébe idegen fiókákat tettek, az apa továbbra is szorgosan ellátta a kicsiket, ami azt sugallja, hogy a hímeknek nincs speciális képességük a saját fiókáik felismerésére. A kutató szerint a hímek az alapján hozhatják meg a döntésüket, hogy a nőstények miként viselkednek a szaporodási időszakban, például mennyi időt töltenek távol a fészektől. A nőstények talán szintén változtatnak a viselkedésükön, ha egy kevésbé lusta, gondoskodóbb hímmel kerülnek össze.
A szakemberek 200 hímet és 194 nőstényt követtek figyelemmel. Az évek folyamán a madarak 313 párt alkottak és 863 fiókát nemzettek. Az évek során történt ugyan néhány „válás”, de a legtöbb párváltoztatás oka a partner halála volt. A kutatók DNS-mintát vettek minden egyes madártól, hogy aztán pontos családfákat készíthessenek, és megnézzék, hogy mely nőstények voltak a legcsalfábbak, és mely hímekkel léptek félre.
Fotó: Koncz Tibor
