Itt vannak már a kis őrgébicsek is

0
11 megtekintés
Kis őrgébics (Lanius minor) - Fotó: Flickr
Swing Szerelem Szulák
Ha tavasz, akkor madarak. Nem lehet betelni a visszaérkezőkkel és jönnek is szép sorban. A kis őrgébics az egyik legkésőbb érkező és legkorábban távozó, vonuló madárfajunk. A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó környékén idén április 27-én figyelték meg az első példányt, majd folyamatosan érkeztek a többiek is – írja a nemzeti park.

Mint írják, azért jönnek csak április végén, május elején, mert ekkorra fejlődnek ki a nagytestű repülő rovarok (sáskák, szöcskék), melyek táplálékul szolgálnak számukra. Időnként kisemlősöket (egereket, pockokat) is esznek. Ha jó idő van és sok a rovar, akkor a kis őrgébicsek is több fiókát nevelnek. A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén az elmúlt években 5-12 között váltakozott a költőpárok száma.

A gébicsek általában vártamadarak, azaz egy magas pontra ülnek ki, onnan pásztázzák a területet. A vörös vércsékhez hasonlóan gyakran szitálnak a levegőben.

Kis őrgébics (Lanius minor) – Fotó: Flickr

A nyílt területeket kedvelik, elsősorban a pusztákat, melyeken legfeljebb egy fasor, vagy kisebb facsoport található. Hazánk nyugati felében ritkán költenek, az Alföldön viszont népes a táboruk, főleg a Hortobágy, a Kis- és Nagy-Sárrét, valamint a Békés-Csanádi löszhát a kedvelt területük. Évente egyszer költenek, általában 4-6 tojást raknak, s július elejére a fiókák már ki is repülnek.

A kis őrgébicsek állománya sajnos világszinten csökken, lassan már csak Európa egy keskeny sávjára korlátozódik.

Az elmúlt 20-25 évben Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és Svájcban is gyakorlatilag felszámolódtak az ottani állományok. Ennek minden bizonnyal több oka is van:

  1. Az egyik ok feltehetően az intenzív, nagytáblás földművelés, ami a faj élőhelyeinek csökkenéséhez vezetett.
  2. A másik ok az intenzív rovarirtás, ami a táplálékbázist veszélyezteti.
  3. A harmadik ok a globális felmelegedésre vezethető vissza, melynek következtében Afrikában kiszélesedtek a sivatagi területek, a Szahara mintegy 100 kilométerrel lett szélesebb, és ez sok hosszútávú vonuló madárfaj számára végzetes következményekkel jár, repülési (és melegtűrő) képességük határát súrolja. A kis őrgébicsek is hosszútávú vonulók, Namíbiába, Angolába mennek, azaz át kell repülniük a Szahara fölött.