Az erszényesek közé tartozó vombatok Ausztrálián kívül csak nagyon kevés állatkertben láthatók, szaporításuk pedig csak néhány helyen sikerült. A Fővárosi Állat és Növénykert legifjabb vombatja azonban már a hatodik a sorban.
Az erszényesek születési időpontját nem könnyű meghatározni, mert magát az ellést ritkán lehet megfigyelni. Átalában néhány héttel később, az erszény dudorodásából lehet sejteni, hogy valaki fejlődik odabent. Persze kezdetben ezt is csak a gyakorlott szemű állatgondozók észlelik.
A budapesti legifjabb kisvombat a múlt évben, valamikor május derekén születhetett, tehát most nagyjából 13 hónapos. Életének első hat hónapját azonban teljes egészében az erszényben töltötte, s bár utána időnként már elő is jött onnan, nagyjából a kilencedik hónapban hagyta el véglegesen. Persze mindez, az erszényből való kijövetel is általában a föld alatti járatrendszerben történt.
Mostanában viszont a kicsi egyre gyakrabban látható a felszínen, vagy esetleg a Vombatház belső terében, úgyhogy egy kis szerencsével látogatóink is megcsodálhatják őt. Azt egyelőre még nem tudjuk, hogy milyen nemű (habár sejtésünk már van), de úgy gondoljuk, ezt pár hét múlva már kétséget kizáróan meg tudjuk majd mondani. Akkor pedig majd nevet is keresünk neki, méghozzá a nagyközönséget is bevonva a név kiválasztásába.
A vombatok az erszényesek közé tartoznak. Ezen a változatos állatcsoporton belül a koalák a legközelebbi rokonaik, ám a fán élő koalákkal ellentétben a vombatok a talajszint lakói, illetve föld alatti üregeket is ásnak maguknak. Ausztráliában őshonosak, ahol három különböző fajuk ismeretes: a csupaszorrú vombat, az északi szőrösorrú vombat és a déli szőrösorrú vombat.
Állatkertekben igen ritkán láthatóak, elsősorban az ausztrál állatkertekben találkozni velük. Európa sok száz akkreditált állatkertje közül is csak néhányban foglalkoznak vombatokkal, Magyarországon pedig egyedül nálunk láthat vombatokat a nagyközönség.
Az első budapesti vombat, akiről sajnos ma már nem lehet megállapítani, hogy pontosan melyik fajhoz tartozott, még 1897-ben érkezett. Aztán 1911-ben egy csupaszorrú vombat került hozzánk Tasmania szigetéről. 1956 és 1973 között egy déli szőrösorrú, illetve akkoriban használatos nevén „széleshomlokú” vombatot láthatott a Budapesti Állatkert közönsége, 2011-ben pedig ismét a csupaszorrú vombatok tartásába fogtak bele. Az akkor érkezett tenyészpának azóta is rendszeresen születnek kölykökei. A mostani jövevény is az ő utódjukként jött a világra.
zoobudapest
Kiemelt kép: zoobudapest
