A Fővárosi Állat és Növénykertben 2013 óta láthatóak ezek az Ázsia szívében őshonos macskafélék. Most azonban sikeres szaporításukról is hírt adhatunk, ugyanis Borsikának és Bohusnak hat kölyöke született.
A hat manul kiscica március 23-án született, a nyolcéves Borsó (Borsika), illetve a négyéves Bohus nászából, ám a kicsikből eddig nem sokat lehetett látni. És ez nemcsak a látogatókra vonatkozott, hanem az állatkerti dolgozókra is, hiszen a legteljesebb nyugalmat szerették volna az állatoknak biztosítani. Nyolc hét elteltével jött el az ideje annak, hogy a kicsik átessenek az orvosi vizsgálatokon és megállapítsák a nemüket. S ha már kézben voltak, féreghajtót és azonosító chipet is kaptak. A művelet – amelyről egy kisfilm is készült – persze állatonként csak két percig tartott, és ezt követően egyből visszakerültek anyjuk mellé. Azóta a nagyközönség is megcsodálhatja őket. A kisfilmből egyébként az is kiderül, hogy milyen neműek a kölykök, és hogy kéthónapos korukra milyen súlyt sikerült elérniük (mert egyébként a születési súlyuk kevéssel száz gramm alatt szokott lenni).
A pusztai macskák tulajdonképpen nem nagyobbak a házimacskáknál, de dúsabb szőrzetük miatt nagyobbnak néznek ki. Könnyen felismerhetők arról is, hogy arckifejezésük mintha mindig olyan lenne, mint Garfieldé, amikor különösen rossz napja van. Ezt a fajt gyakran hívják manulnak is mongol nevük (manuul) után, és sokszor emlegetik Pallas-macskaként is a fajt felfedező német származású, ám élete jelentős részében Katalin cárnő Oroszországában dolgozó neves természettudós, Peter Simon Pallas emlékére.
A manulok Ázsia belsejében, a Kaukázustól Kínáig terjedő területen őshonosak. Az időjárás viszontagságai ellen sűrű bundával védekeznek, amely az emlősök világában az egyik legjobban hőszigetelő szőrköntösnek számít. Ez persze nem is meglepő, ha tudjuk, hogy testük egyetlen négyzetcentiméterén akár kilencezer szőrszálat is megszámlálhat az, aki kellően türelmes ehhez, és nem zavarja, hogy az állatok nem feltétlenül együttműködők.
Forrás:zoobudapest
