Egy új, január 28-án, a Science Magazinban publikált tanulmány fényt derített arra, hogy a madarak hogyan navigálnak vissza párzási helyükre, miután keresztülrepültek két kontinenst – szúrta ki az Origo. A tudósok most arra összpontosítottak leginkább, hogy a madarak hogyan tudnak évről-évre hajszálpontosan visszatérni ugyanarra a helyre. Ez ugyanis, egy homályos folt maradt mindeddig a vándorlás kutatásban.
Mint írják, a tanulmány az Oxfordi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi együttműködés része, ami azt sugallja, hogy a Föld mágneses mezejéből szerzett információ elárulja a madaraknak, hol és mikor hagyják abba a vándorlást.
Ez a „trükk” lehetővé teszi számukra, hogy pontosan megcélozzák ugyanazt a párzási helyszínt évről évre, akár több ezer kilométerről.
Hogy miként érzékelik a madarak a Föld mágneses mezejét, ez intenzív kutatás tárgya. A madarak lehet, hogy valamilyen módon „látják” is a mágneses mező vonalait, és lehetséges, hogy ezt a képességet használják arra, hogy meghatározzák a vándorlási irányt.
„míg egyre többet tudunk arról, hogyan öröklik a madarak a vándorlási információkat szüleiktől, az, hogy hogyan tudnak visszatérni ugyanarra a helyre évről évre hajszálpontosan, homályos maradt. Ezért meglehetősen izgalmas, hogy képesek voltunk bizonyítékot találni arra, hogy az énekesmadarak mágneses nyomokat használhatnak, hogy megpróbálják újra lokalizálni az otthonukat.”
– mondta Dr. Joe Wynn, korábban az Oxfordi Egyetem, most a németországi Madárkutató Intézet (Institute for Avian Research) kutatója.
A csapat közel 18 ezer nádiposzáta adatait analizálta, hogy megvizsgálja, vajon a madarak használják-e a Föld mágneses mezejét, amikor megtalálják a párzási helyüket. A nádiposzáták kis énekesmadarak, amik keresztülrepülnek a Szaharán minden évben, hogy a nyarat Európában töltsék.
Mivel a Föld mágneses mezeje enyhén ingadozik, a helyszínek, ahová a madarak visszatérnek, ezzel mozognak együtt, azt sugallva, hogy a madarak egy mozgó mágneses célhoz tértek vissza.
Úgy tűnik, hogy a madarak mágneses információt használnak stoptáblának is, főleg a mágneses inklinációt, ami azt jelzi, hogy megérkeztek a párzási helyükre. Közel egy évszázadon át,egyedileg megszámozott fémgyűrűket csatoltak az Európa szerte gyűjtött madarak lábára, ezért ez igen nagy mintának számít.
„A gyűrűzési adat fantasztikus módja, hogy válaszokat adjon a vándorlással kapcsolatos kérdésekre, egyszerűen azért, mert annyi éven át gyűjtötték egy nagyon nagy területről.. megvizsgálva hol gyűrűzték meg őket, aztán hová tértek vissza a madarak.
– Úgy tűnik, hogy a nádiposzáták egyszerű mágneses koordinátát használnak, egy kicsit úgy, mint egy stoptáblát; amikor elérik a megfelelő mágneses mező értéket, akkor befejezik a vándorlást.”
– tette hozzá Dr. Wynn.
Miért a mágneses mező?
„A mágneses információ nagyon stabilnak tűnik, ami azt jelenti, hogy a mágneses mező nem nagyon változik egy adott helyszínen évről évre. Értelme lehet, megcélozni egy bizonyos mágneses értéket a vándorlás során, és a nyom, amiről úgy véljük, hogy a madarak használják, az inklináció a mágneses mező legstabilabb aspektusának tűnik.
az egy teáskanálnál kisebb súlyú madarak transzkontinentális vándorlása figyelemreméltó nagyon sok okból, de a képesség, hogy hajszálpontosan megtalálják a párzási helyszínt a világ másik feléről, talán a legkülönösebb aspektusa az egésznek.
Azt, hogy vizsgálni tudjuk ezt a tudósok és a madármegfigyelők által gyűjtött adatokat használva rendkívül izgalmas dolog, és reméljük, hogy ez arra ösztönöz másokat is, hogy kimenjenek természetbe, és megfigyeljék a madarakat.”
– tette hozzá Dr. Wynn.
