A fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) kapta a legtöbb szavazatot a Magyar Haltani Társaság által hagyományosan meghirdetett és szilveszter napján lezárult év hala közönségszavazáson. Olyanokat utasított simán maga mögé, mint a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) vagy a csapósügér (Perca fluviatilis).
A lápi póc (Umbra krameri) a Kárpát-medencében kialakult bennszülött és őshonos halunk, napjainkban is kizárólag a Duna vízrendszerében ismert az előfordulása. A faj elszigetelt fejlődését jól jellemzi, hogy legközelebbi „rokonait” Észak-Amerikában találjuk – olvasható a Bükki Nemzeti Park jellemzésében.
Mint írják, elsődleges élőhelyei a mocsári növényzettel sűrűn benőtt sekély, háborítatlan állóvizek (pl. tavak, kubikgödrök) és a növényzetben szintén gazdag, lassan áramló kisvízfolyások, csatornák. A faj a nevét (Umbra = árnyékos, sötét) is az általa kedvelt élőhelyek (lápok, mocsarak) jellegéről kapta. Táplálékát elsősorban az élőhelyén fellelhető vízi makroszkopikus gerinctelenek (pl. rovarlárvák, kis rákok) alkotják, juvenilis korában azonban zooplanktont is fogyaszt.
A lápi póc – főként ritkasága és élőhelyeinek folyamatos visszaszorulása miatt –
Magyarországon fokozottan védett, továbbá az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is szereplő (Natura 2000) faj, természetvédelmi értéke 250.000 forint.
A Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) a kihalással fenyegetett élőlényeket összegző Vörös Listája a „Sebezhető” kategóriába sorolja a fajt, megjegyezve, hogy a lápi póc állományainak mérete évek óta csökkenő tendenciát mutat.
A Duna vízrendszerében élő, aprócska, mindössze 8-10 centiméterre növő lápi póc jellegzetessége a sötéten foltozott barna szín, az oldalán húzódó rézvörös csík, a hosszú hátúszó és a lekerekített farokúszó.
A lápi póc (Umbra krameri) legerősebb ismert magyarországi állományai a Kiskunságban, a Hanságban, a Kis-Balaton térségében, valamint a Tisza mentén fordulnak elő. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén két olyan víztér is van, ahol országos szinten is jelentős populációja él: a Hejő-főcsatornában és a Rigós-csatornában. Ezen állományok természetvédelmi jelentőségét emeli, hogy mindkét élőhely természetközeli állapotú, így a populációk helyzete kedvezőnek tekinthető.
A faj hazai állományai napjainkra egymástól nagy távolságokban, nagyon elszigetelten maradtak fenn, így közöttük a szaporodás lehetősége, ezáltal pedig a szabad génáramlás sem biztosított. Ezek a szigetszerű közösségek nagyon sérülékenyek, és rendkívül érzékenyen reagálnak minden, az élőhely fizikai-kémiai, vagy biológiai állapotát befolyásoló változásra.
A meglévő állományok és azok élőhelyének védelme tehát kiemelt fontosságú a faj megőrzése érdekében, hiszen a lápi póc egy igazán értékes, unikális tagja a hazai halfaunának.
MTI, BNPI
