A páncélos dinoszauruszok koponyáján található taréjok és dudorok kialakulását, lehetséges szerepét vizsgálták legújabb kutatásukban az ELTE Őslénytani Tanszékének és a kanadai Guelphi Egyetemnek a munkatársai a bakonyi Iharkúton előkerült leletanyagon.
A bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyről előkerült gazdag páncélos dinoszaurusz (Hungarosaurus) leletanyag egyedülálló lehetőséget biztosított a kutatóknak, hogy jobban megértsék ennél a csaknem 130 millió éven keresztül létezett csoportnál e csonttani jellegzetesség kialakulását, változatosságát és lehetséges szerepét – olvasható a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) keddi közleményében.
A dinoszauruszok számos csoportjánál a koponyán különféle alakú, méretű és funkciójú csontkinövés található.
Taréjok, tülkök, tüskék, gallérok vagy piramis alakú kidudorodások díszíthetik a koponyát. A közleményben példaként említik a Triceratopst, amelynél a jó 1 méter átmérőjű, nyakat védő csontpajzs előterében három, támadásra és védelemre egyaránt alkalmas csontos szarv mered előrefelé.
Mint írják, nemcsak a Ceratops mutat ezen a téren változatosságot, koponyadíszítettség tekintetében az egyik legmarkánsabb csoport a páncélos dinoszauruszoké, ahol annak kialakulását és egyedfejlődésen keresztüli változását eddig kevesen vizsgálták.
Az elmúlt 20 év kutatásainak köszönhetően mára több részleges koponya és töredékes koponyaelem került elő Iharkútról, melyek ennek a négy méteres, tüskés növényevő különböző fejlettségű egyedeihez tartoztak: amíg a legkisebb koponya alig volt 15-17 centiméter, a legnagyobb elérte a 35-40 centimétert – részletezi a közleményben a kutatást vezető Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének tanszékvezetője.
Magyar János és Rosta Károly, az Őslénytani Tanszék munkatársainak munkája révén a koponyák egyes darabjairól háromdimenziós rekonstrukciókat készítettek. Ezeket digitálisan összeillesztve és kitöltve a hiányzó részeket, a létrejött koponya rekonstrukciókon tudták összevetni azok kiterjedését és alakját a kutatók. Emellett a kutatók kíváncsiak voltak a csontok belső szerkezetére is. A vizsgálaton egy CT-berendezéssel egytized milliméteres digitális szeleteket készítve vált láthatóvá, hogy milyenek ezek a 85 millió évvel ezelőtti csontok belülről.
A közlemény szerint a magyar kutatók a vizsgálatban résztvevő Matthew Vickaryousszal, a Guelph-i Egyetem professzorával közösen hasonlították össze az Észak-Amerikából ismert Euoplocephalus koponya díszítettségét a hazai leletekkel.
Az eredmények alapján amíg az észak-amerikai rokon formánál a koponya díszítettségét részben az okozza, hogy az állat egyedfejlődése során csontelemek forrnak hozzá a koponyacsontokhoz és teszik azokat dudorossá, tüskéssé (akár egyes mai mérgesgyíkféléknél), addig a Hungarosaurus esetében ennek nem találták nyomát a kutatók.
A vizsgálat szerint az utóbbinál maguk a koponyacsontok vastagodnak meg és váltak díszítetté (mint például a kaméleonféléknél), ami néhol 4-5 centiméteres tarajok, dudorok formájában nyilvánul meg.
Ezzel bizonyítást nyert, hogy a mai hüllőknél tapasztalható folyamatokhoz hasonlóan a páncélos dinoszauruszoknál sem egyetlen folyamathoz kötődött a koponya díszítettség kialakulása – magyarázta Ősi Attila.
A kutatás másik fő eredménye, hogy különböző fejlettségű egyedeken követhető nyomon a koponya díszítettségének kialakulása. Ebből derült ki, hogy a koponya díszítettséget okozó csontdudorok és taréjok (a Hungarosaurus esetében például a szemüreg fölött) már az egyedfejlődés korai szakaszában még egyáltalán nem kifejlett egyedeknél is erőteljesek voltak.
A beszámoló szerint arra egyelőre nincs egyértelmű válasz, hogy pontosan mi lehetett a funkciója ezeknek a csontképleteknek. A funkció tekintetében a mai, csontdudorokkal, taréjokkal rendelkező állatoknál (például gyíkok, krokodilok, madarak) is nagyon sokféle válasz van, és még több esetben nem is ismerik azt. „Abból azonban, hogy már az egyedfejlődésnek viszonylag korai fázisában is jelen volt az erőteljes koponyadíszítés, arra gondolhatunk, hogy legfőképpen a saját fajtársak felismerésében lehetett szerepük, és nem a nemek közti különbség hangsúlyozásában. Ennek tisztázásához azonban további és teljesebb leletanyagra van szükség ” – fűzte hozzá Ősi Attila.
Az iharkúti lelőhelyen feltárt dinoszaurusz-leletek a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának gyűjteményi anyagát gyarapítják.
MTI
