Az idei, igen száraz tavaszon, több ritka madárvendég is felbukkant a Bükkalja vizeinél. Egyikük egy citrombillegető (Motacilla citreola), aki 2019. április 12-én került szem elé a Hórvölgyi-víztározónál. E faj egyedét először 1989. május 6-án figyelték meg Magyarországon – olvasható a Bükki Nemzeti Park honlapján.
A faj jelenleg hazánkban még meglehetősen ritka és kisszámú, de egyre rendszeresebb – elsősorban tavaszi -átvonuló. Státusza azonban rövidesen megváltozhat, átvonulóból fészkelő madár lehet, (amellett, hogy egyes példányok továbbra is csak migrációjuk idején mutatkoznak majd országunkban), ugyanis ez a billegető faj folyamatosan terjeszkedik Kelet-Európa felől Közép-, ill. Nyugat-Európa irányába, és napjainkra mint fészkelő, már elérte Németországot, Ausztriát és Svájcot is, azaz „előőrsei” már túljutottak rajtunk.
A Bükk térségében az első – és mostanáig az egyetlen – észlelés 2007. április 29-én történt, ugyanennél a víztározónál.
Hozzánk legközelebb Szlovákiában és Ausztriában költ, ( egyelőre még mindössze egy-két párban), de könnyű megjósolni, hogy a fészkelők száma tovább fog nőni az említett térségben, és hazánkban is meg fog telepedni e faj a közeljövőben.
E nagyjából verébnagyságú, de sokkal nyúlánkabb, hosszabb lábú madár – a többi billegetőhöz hasonlóan – onnan kapta a nevét, hogy hosszú faroktollait a talajon (vagy a sekély vízben) történő haladása közben folyamatosan le-fel mozgatja, billegeti. A „ citrom” előtag a nászruhás hímek élénk citromsárga színére utal, mely az alsótest nagy részén, a fejen és a nyakon figyelhető meg, és már messziről beazonosíthatóvá teszi a fajt. A nyak hátoldalán a sárga színt feketés gallér határolja. A tojók nem ennyire feltűnő színezetűek, többé-kevésbé hasonlítanak a többi hazai billegető faj tojóira és fiataljaira, ill. nyugalmi ruhás egyedeire.
A citrombillegető általában nedves területeket, vízközeli élőhelyeket választ költésre, és szezonális mozgalmai (vonulása, kóborlása) során, valamint dél-kelet ázsiai telelő helyén is ragaszkodik ezekhez. Táplálkozása is vízhez köti, ugyanis folyók, tavak iszapos partszegélyén, vagy a néhány centiméter mély vízbe gázolva gyűjti gyors mozdulatokkal apró, vízi gerinctelenekből álló táplálékát.
A 2019. április 12-én észlelt hím példány egyébként legalább április 16-ig tartózkodott a víztározónál, sőt egyes megfigyelők szerint 16-án, egy másik hím egyed is feltűnt ugyanitt. E nagy tavunk igazi „billegető paradicsom”, az összes hazánkban előforduló faj, ill. ezen belül több alfaj is megfigyelhető itt.
Fészkel a barázdabillegető- és a sárga billegető törzsalakja (Motacilla alba alba, ill. Motacilla flava flava), míg a sárga billegető két másik alfaja, az északi billegető (Motacilla flava thunbergi) és a kucsmás billegető (Motacilla flava feldegg) csak vonulás idején látható.
A hegyi billegető (Motacilla cinerea), mely kizárólag hegyi patakjaink mentén költ, őszi-tavaszi kóborlása/vonulása idején mutatkozik a tónál kis számban.
Természetesen valamennyi billegető fajunk védett, legmagasabb természetvédelmi értéket (50 000 Ft/egyed, ill. fejlődési alak) a hegyi billegető képvisel, a többi faj alacsonyabb (25 000 Ft/egyed, ill. fejlődési alak) érték-kategóriába tartozik.
