A 11. század közepe táján a savoyai Mentoni Bernát báró szerzeteskolostort építtetett egy alpesi hágón. Ez a kolostor ma is áll, az alapítót később szentté avatták, és róla nevezték el a svájci Nagy Szent Bernát-hágót.
A szorost uraló kolostorban, a gyakran rendkívül zord időjárási körülmények között Mentoni Bernát és rendtársai élelmet, menedéket adtak a vándoroknak és utazóknak, aki pedig eltévedt, azt a kolostorukban erre a célra tartott és kiképzett nagy testű kutyáikkal felkutatták és megmentették.
Ezek a kutyák jól tűrték a hideget, kiváló szaglásukkal még a lavinaomlások után is megtalálták a hó alatt az embereket, akiket aztán testükkel igyekeztek felmelegíteni. Ez az oka annak, hogy nem csak a hágó, hanem a kolostor, és az ott tartott kutyák is a rendház alapítójáról, Nagy Szent Bernátról kapták a nevüket.
A kutyákról – a majd ezer év alatt – sok legendás történet maradt fenn, közülük a leghíresebb Barry volt, aki az 1800-as évek elején egymaga 40 embert mentett meg a biztos fagyhaláltól.
Barry leg szívhez szólóbb története az volt, amikor egy kisfiú megcsúszott és lezuhant egy keskeny hegyi ösvényről, és magatehetetlenül, ájultan feküdt a mélyen fekvő – ember számára megközelíthetetlen – sziklapárkányon. Barry lemászott hozzá, addig nyalogatta, míg magához nem tért, majd egy biztonságos helyre húzta a kis legényt.
Az erős alkoholok kedvelőit azonban el kell keserítenünk. A bernáthegyi kutyák nyakába sosem kötöttek rumos hordót. Ezt egy festőművész találta ki, és az általa így ábrázolt kutya képe elterjedve táplálta a népszerű elképzelést a szíverősítőt hordozó ebekről.
Szent Bernát kolostora ma is működik, és napjainkban is 10-12 kutyát tartanak a szerzetesek, akik között – ez már hagyománnyá vált – az egyik neve Barry.
Forrás: Origo
