Hazaértek Afrikából különleges madaraink, a tövisszúró gébicsek

0
131 megtekintés
Tövisszúró gébics (Lanius collurio) - Fotó: Balla Tihamér - KMNP
Swing Szerelem Szulák
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat és a Maros-árteret járva az utóbbi hetekben sűrűn hallhatjuk a tövisszúró gébicsek jellegzetes hangját. Hazaértek különleges kis madaraink – olvasható a nemzeti park oldalán

A tövisszúró gébicsek (Lanius collurio) védett madarak. Állományuk stabil. Viszonylag későn, májusban térnek vissza afrikai telelőhelyeikről. A hímek igen impozáns megjelenésűek: mellük bézs, krémszínű, hátuk vörös, fejük szürke, s egy határozott fekete szemsáv húzódik rajta, mintha álarcot viselnének. A tojók színezete szerényebb. Évente általában egyszer költenek.

Ezek a kistermetű, a verébnél alig nagyobb madarak ragadozó életmódot folytatnak. Erős, vastag, kampós csőrük van.

Tövisszúró gébics (Lanius collurio) tojó – Fotó: Flickr

Vártamadarak, azaz valamilyen magas pontról (bokrok, fák, villanyoszlopok tetejéről) lesik az áldozatukat, onnan lendülnek támadásba.

Főleg rovarokkal táplálkoznak, de étlapjukon apró rágcsálók, gyíkok, madárfiókák is szerepelnek. Tudományos nevük is ragadozó életmódjukra utal,

a „Lanius” jelentése ugyanis „hóhér”. A zsákmányolt állatokat előszeretettel elraktározzák oly módon, hogy tüskés, tövises bokrokra szúrják fel.

Tövisszúró gébics (Lanius collurio) – Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Ha sétánk közben egy rovarokkal, apró rágcsálókkal teletűzdelt kökény- vagy vadrózsa bokrot látunk, akkor valószínűleg egy tövisszúró gébics élelmiszerraktárára bukkantunk.